Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1040 TAKÁCS TIBOR dását nem fogja óhajtani, ezért lemondásomat augusztus 25-én az új belügyminiszternek benyújtottam."4 2 Aigner Károly szegedi és Hadházy Zsigmond debreceni főispánok szintén olyannyira elkötelezték magukat Bethlen politikája mellett, hogy felmentésük elkerülhetetlen volt.43 A Károlyi-kormány tehát viszonylag kevés figyelmet fordított a főispáni karra, főleg az új emberek kiválasztására: ahol lehetett, már hivatalban lévő, gyakorlott személyeket ültetett a megüresedett helyekre. (Debrecenbe például az előzetesen kiszemelt jelölt helyett mégis Vay László bihari főispánt nevezték ki.4 4 ) Igaz, sem előzetes szándéka, sem oka nem volt a nagyobb mértékű cserére, hiszen a főispánok többsége — a jelek szerint — lojális maradt a kormányfőhöz. Igaz, az ellenkezőjére is volt példa: az 1932. augusztusi mezőcsáti időközi választáson a hivatalos jelölt, Purgly Emil földművelésügyi miniszter súlyos vereségében Borbély-Maczky Emil főispánnak is szerepe volt, hiszen egyes vélemények szerint — Gömbössel együtt — titokban a kisgazdapárti jelölt, Eckhardt Tibor ügyét támogatta.45 A kormányzaton belüli egység hiánya, és ebből fakadóan a főispán feletti központi ellenőrzés meglazulása tehát teret engedett más erők és érdekek, konkrétan az egykori fajvédők közötti szolidaritás érvényesülésének. Gömbös Gyula kormányra kerülésével a kortársak számára is valami „új" kezdődött a magyar politikában. Valóban, kormányzása alatt a korábbi évekhez képest nagyobb méretű mozgások zajlottak le a főispáni karban is. Ebből a szempontból érdemes azonban két — látszólag nyugalmasabb (1932-1934) és több változást hozó (1935-1936) — szakaszra osztani ezt az időszakot. Gömbös tisztában volt azzal, hogy a bethleni garnitúrával nem valósíthatja meg reformelképzeléseit, hatalomra kerülése azonban csak bizonyos kompromisszumok árán volt lehetséges. Elsősorban személyi kérdésekben kellett engednie, így — többek között — arra is ígéretet kellett tennie, hogy nem cseréli le a főispánokat,4 6 pedig pártépítési tervei végrehajtásában nem nélkülözhette a közigazgatási gépezet támogatását.4 7 Mindazonáltal a kormányváltás a főispáni karban már azonnal együtt járt némi változással. 1932 végén 6 főt váltottak le, köztük olyan jellegzetesen „bethlenista" figurákat, mint Mikszáth Kálmán miskolci vagy Erdőhegyi Lajos szabolcsi főispán. A következő két évben meglehetősen kevés csere történt, ami nagy valószínűsséggel a kiegyensúlyozott belpolitikai erőviszonyoknak volt 42 Feilitzsch Berthold: Emlékeimből! Bp. 1933. 41. (az én kiemelésem) 43 Shvoy Kálmán igyekszik saját szerepét kihangsúlyozni Aigner lemondásában: Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945 (Sajtó alá rendezte Perneki Mihály), Bp. 1983. 113-114. 44 Olchváry Pál 1932. január 12-i naplóbejegyzése szerint Debrecenbe „Szabó Zoltánt nevezik ki főispánnak, már meg is hívott az installációjára." (Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró [1922-1938], Nyíregyháza, 1990. II. kötet, 69.) Vay kinevezésére február 17-én került sor. 45 C. A. Macartney: October Fifteenth. A History of Modern Hungary 1929-1945. Part I. Edinburgh, 1956. 102. 46 Kónya: i.m. 45. „Gömbös miniszterelnöki kinevezése után (...) csak néhány megyében került sor a régi garnitúrához tartozó főispán újjal való felváltására, s a vármegyei adminisztrációban is igen sok olyan tisztviselő működött tovább, akinek a 'régi vágású' főispánhoz való igazodása többnyire — mert így láthatta biztonságban egzisztenciáját — alapvetően meghatározta politikai orientációját is." (Stier Miklós: Uralkodó elit, kormányzati hatalom — kormányzó réteg a Horthy-korszakban, Századok, 1983/2. 442.) 47 Kónya: i.m. 91-92. Lásd még: Vonyó: i.m.
