Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1041 köszönhető, amellett a Bethlennel kötött kompromisszum még korlátozta a miniszterelnököt. Figyelemre méltó viszont, hogy a Károlyi-kormány alatt kinevezett 4 új főispán közül 3-at 1933-1934-ben leváltottak: úgy tűnik, hogy- a garanciák Károlyi embereit nem védték. Ez már azért is különös, mivel a belügyminiszter Keresztes-Fischer Ferenc személyében ugyanaz volt ekkor, mint a Károlyi-kormányban. Ebben az időszakban összesen 10 főt cseréltek le, és 12 új személyt neveztek ki (köztük a korábban távozott Aigner Károly helyére). A felmentettek közül csak Huszár Aladár került magasabb, vagy legalább hasonló szintű helyre, Budapest főpolgármesteri székébe. Nagyrészük politikai, bizalmi, alkalmatlansági okok miatt volt kénytelen távozni. Az újak többsége már természetesen Gömbös híve, miként például Mikecz Ödön vagy Kozma Miklós öccse, Kozma György; ám mellettük politikailag „semleges", sőt konzervatív személyek (pl. Nagy Pál) vagy besorolhatatlanok, mint „a baloldaltól a jobboldalig és vissza mindent megjárt" Szilágyi Lajos,48 is jelen voltak. A jelek szerint tehát Gömbös bizonyos korlátok között cselekedhetett, legalábbis olyan értelemben, hogy eredendően nem állt rendelkezésére megfelelő számú megbízható „káder". Igyekezett ezért tapasztalt, főispánként is kipróbált személyeket (például Lichtenstein, Nagy Pál, Ostffy) kinevezni, többek politikai megbízhatósága azonban felettébb kérdéses volt. Ezzel magyarázható az a tény, hogy az ekkor pozícióba helyezett 12 főből 5-öt, sőt a karba korábban bekerült, de ekkor újabb helyre is történő kinevezéssel „megerősített" Farkas Bélával együtt 6 személyt, már 1935-ben felmentettek. A Gömbös-kormány első éveinek személyi politikáját — a főispáni kar tekintetében legalábbis — inkább a kísérletezés, semmint a célirányos tudatosság jellemezte, és lényegében évekig a bethleni garnitúrával volt kénytelen kormányozni. Az egyre feszültebbé váló belpolitikai helyzet, az élesedő Gömbös-Bethlen ellentét hatásai megmutatkoztak a főispáni karban is: 1935-1936-ban — lényegében egy év leforgása alatt — több változás zajlott le, mint a korábbi években. Eckhardt Tibor már 1935 januárjában, egy szűk körű megbeszélésen, azt javasolta Gömbösnek, hogy „váltsák le és számukra megbízható emberekkel cseréljék ki a főispánok háromnegyed részét".49 Jóllehet ilyen mértékű cserére nem került sor, a márciusi kormányváltással, benne az új belügyminiszter, Kozma Miklós kinevezésével, majd a választásokkal kapcsolatban már történt néhány változás. Lemondott, sőt Bethlennel együtt a kormánypártból is kilépett Szapáry Lajos, aki általában sem értett egyet a miniszterelnök pártszervezési elképzeléseivel.5 0 Farkas Bélát viszont alkalmatlansága, különösen pedig a választási kudarc miatt váltották le.5 1 A főispán-cserék újabb hullámára ősszel és télen került sor, ami bizonyosan összefüggött a NEP szervezésének eredménytelenségével, illetve az ezzel kapcsolatban egyre erősebben megnyilvánuló kormányzati elégedetlenséggel. 1935 48 Márkus: i.m. 21. 49 Kónya: i.m. 135. 50 Vonyó: i.m. 25-26. 51 Farkas állítólag „még a főispáni méltóság viselése idejében a kormánypolitika irányától lényegesen eltérő irányzat szolgálatára vállalkozott", többek között „a legitimista néppárt kezébe akarta átjátszani a Nemzeti Egység szervezetét is". (MOL K429, 19.cs. 43/1935) A főispánok választási szerepére lásd: Kónya: i.m. 160-168.
