Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1035 nisztratíy szakszerűség, hanem a bizalmi jelleg dominált. A vármegyék, városok vezetésô, a helyi hatalmi viszonyokban való tájékozódás szintén olyan tulajdonságok létét követelte meg, amelyek a puszta hivatalnok-jellegen túlmutattak. A mindenkori kormányzat is igyekezett védeni, őrizni a pozíció tekintélyét azokkal szemben, akik nem voltak kellően tisztában annak súlyával. A belügyminiszter többször rámutatott arra, hogy a „hivatalos rangsor" — melyben a főispánok eléggé hátul, az érsekek és püspökök után, az ítélőtáblai elnökökkel, tábornokokkal vagy a budapesti rendőr-főkapitánnyal egy helyen szerepeltek — „kivétel nélkül, minden esetben való alkalmazása" vidéken súrlódásokat okozhat, és „kényes helyzetbe hozhatja a főispánt, mint a kormány képviselőjét". Ezért leiratában a miniszter utasítást adott, hogy a főispán a törvényhatósága területén tartott hivatalos, egyházi, társadalmi ünnepségeken, díszebédeken az őt megillető helyre kerülhessen.25 Más esetben a honvédség főparancsnokának figyelmét kellett felhívnia „a nagy történeti múlttal bíró főispáni állás közjogi jelentőségére és fontosságára, valamint arra, hogy annak betöltői a vidéki törvényhatóságok területén az egész kormány, s így ennek révén az államhatalom reprezentánsai s mint ilyenek méltán és joggal tarthatnak igényt olyan bánásmódra, amely őket tisztségüknél fogva mindenkor megilleti."26 A fentieket figyelembe véve a főispánok a helyi társadalmakban „személyenként", országos viszonylatban „főispáni karként" olyan helyzetben voltak, hogy már pusztán az általuk elfoglalt pozíció révén az elitekhez sorolhatjuk őket. Habár sem az egyes főispáni hivatalok, sem a főispáni kar működését önállóan eddig még nem vizsgálták, a Horthy-korszak politikatörténetét feldolgozó tanulmányok azt mutatják, hogy a főispánok tevékenysége nem csak a végrehajtásra korlátozódott: gondoljunk például arra a szerepre, amit Gömbös terveinek kudarcában játszottak.2 7 Összefoglalva: a főispánok nem csupán a végrehajtó apparátus részét alkották (habár ebben is kulcspozícióval rendelkeztek), hanem a döntési folyamatokban is meghatározó volt a szerepük. Jelentőségüket növelte a Horthy-korszakban, illetve már azt megelőzően, a politikai váltógazdaság hiánya és általában a végrehajtó hatalom túlsúlya; ennek fenntartásában — a választások irányításával, az ellenzék adminisztratív úton történő visszaszorításával — maguk is fontos szerepet játszottak. Funkciójuk nemcsak kormányzati, hanem szélesebb értelemjoga, Bp. 1940. 486.) „A főispán jogállásában a szakképzettség és az állandóság hiánya éppoly jellemző, mint a miniszterében és a politikai államtitkáréban. Ennek a közszolgálatban érvényesülő káros kihatásai is ugyanazok." (Magyary: i.m.[1942], 285.) 25 Lásd: MOL K148, 1016.cs. 6875/1939. 26 MOL K148, 932.cs. 3507/1936. (az én kiemelésem) A levél kiváltó oka egyébként Ricsóy-Uhlyarik Béla békési főispán panasza volt, amelyet azzal kapcsolatban tett, hogy a gyulai állomásparancsnokságnak úrnapi körmenetre valamint harcgyakorlatra szóló meghívóinak címzése, kiállítása és hangja nem megfelelő, a főispáni pozícióhoz méltatlan. 27 Lásd pl.: Glatz Ferenc-Stier Miklós: Megyei küzdelmek a gömbösi reformtörekvések körül, Történelmi Szemle, 1971/1-2. 156-186.; Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának megszervezése és taglétszámának alakulása Baranya megyében (1932-1936), Pécs, 1982. Szerintem Csizmadia Andor túlságosan egyoldalú képet rajzol Gömbös és „gauleiterei", vagyis „a közvetlenül tőle függő főispánok" viszonyáról. (Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig, Bp. 1976. 428.) A függés nem ennyire egyirányú, sokkal inkább kölcsönös.
