Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1032 TAKÁCS TIBOR könnyítette, hogy a központi választmány kivételével elnöke volt a törvényhatóság, tehát az önkormányzat testületi szerveinek. Kivételes hatalma folytán közvetlenül is rendelkezhetett a tisztviselőkkel, abban az esetben, ha az alispán nem teljesítette törvényes kötelezettségeit. Az ellenőrzési jog kiterjedt a vármegye (illetve város) területén működő állami tisztviselőkre is, a törvénykezési közegek és egyes testületi önkormányzatok kivételével; ugyanakkor ez a jogkör szűk körű volt, csak konkrét ügyekben kérhetett felvilágosítást és tehetett jelentést a miniszternek. A közigazgatási bizottságon keresztül érvényesülő kontroll révén a középszintű állami adminisztráció felett is jelentős befolyással rendelkezett. Általában véve megkönnyítette felügyeleti jogkörének érvényesítését, hogy a törvényhatóságok igazgatási és önkormányzati ügyköre nem vált el élesen egymástól.8 Ennek megfelelően az ellenőrzésen tűi a főispánnak — egyes kinevezések, helyettesítések, szolgabírák hivatali beosztása erejéig — volt bizonyos közigazgatási, szervezési hatásköre is. Hiába próbált a törvény biztosítékokat nyújtani a törvényhatóságoknak a központi kormányzat illetve a főispán esetleges túlkapásai ellen, nyilvánvaló, hogy — miként azt Weis István megfogalmazta — a helyi klikkek, az „uralmat tulajdonképpen kezében tartó szűkkörú társaságok" mellett a „főispánok túlhatalma" is nagyban hozzájárult a valódi önkormányzati élet elsorvadásához.9 Hozzátehetjük azonban, hogy a megyei önkormányzatiság a főispáni tisztség megítélésének csak egyik, de nem az egyetlen nézőpontja: a pozíciót az egész közigazgatási (és politikai) gépezet részeként szemlélve kiderül, hogy a főispáni hatalom a helyi autonómiák csorbulásának nem az oka, hanem annak — igaz, eléggé szembetűnő — megnyilvánulási formája volt. A közigazgatási feladatok mellett a főispánok jelentős politikai tevékenységet is folytattak. Egy korabeli szakértő külön kihangsúlyozta: „sajátos szerepe a főispánnak, hogy mint politikai tisztviselőt, a kormány azzal a feladattal is megbízza, hogy a parlamenti többségét biztosító pártnak a vármegyében való szervezetét kiépítse és vezesse."1 0 Bethlen már 1922-ben kísérletet tett szilárdabb pártszervezet kiépítésére, ám éppen a főispánok negatív válaszai nyomán ez nem járt sikerrel. A rendszer gerince a közigazgatási apparátus lett, s ennek megfelelően „az Egységes Párt vidéken a főispánok választási apparátusa maradt, a fővárosban pedig a kormánytól függő képviselők parlamenti frakcióját jelentette."11 Kudarcot vallott Gömbös pártépítési elképzelése is, nem kis mértékben a főispánok ellenállása miatt.1 2 A képviselőválasztások mellett fontos szerepet játszottak a rendszer 8 Magyary szerint „A vármegye az állam tagozataként jött létre", tehát nem közvetíti az állami közigazgatást, hanem maga is az igazgatás szerves része. (Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás, Bp. 1942. 272.) 9 Weis István: A mai magyar társadalom, Bp. 1930. 221-222. 10 Magyary: i.m.(1942), 288. Rakovszky belügyminiszter egy ízben egyenesen azt hangsúlyozta, hogy a „főispáni állás elsősorban is politikai jellegű". (Idézi: Pándi Ilona: Osztályok és pártok a Bethlen-konszolidáció időszakában, Bp. 1966. 160.) 11 Szinai Miklós-Szűcs László: Bevezetés, in: Bethlen István titkos iratai (Az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat írta Szinai Miklós és Szűcs László), Bp. 1972. 37. 12 „Az 1935. december 12-én tartott főispáni értekezleten, amelyen Marton is részt vett, a főispánok megvalósíthatatlannak tartották az útmutatóban foglalt elveknek a gyakorlatba való átültetését." Mindezek után „a pártszervezésben a főispánokhoz intézett utasítás hallgatólagosan oda szelídült, hogy az útmutatóban foglaltakból annyit hajtsanak végre, amennyit tudnak, illetve helyesnek tartanak." (Kónya Sándor: Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére, Bp. 1968. 186-187.)
