Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1031 lyek elsősorban a főispánok személyéhez kapcsolódnak. A hivatali múlt, a felekezeti megoszlás valamint a vagyoni és jövedelmi viszonyok vizsgálata már szorosabban a kar társadalmi összetételének bemutatásához tartozik; a politikai előélet feltárását pedig a hivatal jellege indokolta. Nem vizsgáltam a nemek szerinti megoszlást, mivel a főispánok kivétel nélkül férfiak voltak. Ez nem -véletlen, hiszen a korszakban, és nem csak Magyarországon — egy-két képviselőtől eltekintve — a politika a férfiak kiváltsága volt, és a közigazgatás felsőbb szintjein sem fordultak meg nők. Hasonlóképpen homogénnek tekinthető a kar nemzetiségi szempontból. Ezt, a trianoni ország egynemzetiségű volta által csak felerősített, a dualizmus idejére visszanyúló több évtizedes tendencia eredményezte.5 A kérdés azért sem vizsgálható, mert semmilyen forrás nem szól az egyes személyek nemzetiségi hovatartozásáról; a névelemzés sem lehet célra vezető, hiszen az csak erős kétségekkel mutat rá az illető származására, az általa felvállalt identitásra vonatkozóan pedig semmilyen információt nem hordoz. A közigazgatásban és a politikában A törvényhatóságok élén álló főispánok a mindenkori kormány bizalmi emberei és politikai irányzatának követői voltak. Az egész kormányzati rendszer politikai—adminisztratív jellegéből adódóan6 a főispánok helyét, szerepét is e két területen jelölhetjük ki. Közigazgatási jogkörüket korszakunkra nézve alapvetően az 1886:XXI. tc. szabályozta, az 1929:XXX. tc. ebben lényeges változást nem hozott. A főispán tisztviselő volt, akit azonban az állandóság és a szakképzettségi követelményekre vonatkozó törvényi előírások hiánya jellemzett. A belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezte ki, közvetlenül is a belügyminiszternek volt alárendelve. A főispán a megyei önkormányzat szervezetén kívül állt, állami szervként a kormányt képviselte a törvényhatóságban.7 Ugyanakkor beiktatása a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, rendszerint fényes külsőségek között, a helyi társadalmi-társasági elit részvételével zajlott le. A főispán felügyeleti és ellenőrzési jogköre kiterjedt a vármegye valamennyi testületi és egyéni szervére, mind az igazgatási, mind pedig az önkormányzati ügyekben. Megvizsgálhatta a tisztviselők hivatali eljárását és ügykezelését, a községekben és megyei városokban hivatalvizsgálatot tarthatott, és ha szükséges volt, intézkedéseket hozhatott. Az általa törvényellenesnek tartott vagy az állam érdekeire sérelmesnek vélt törvényhatósági határozatok ellen a miniszterhez fellebbezéssel vagy felterjesztéssel élhetett. Tulajdonképpen bármely önkormányzati hatáskörbe tartozó ügyben (beleértve a fegyelmi ügyeket is) a végső döntést a miniszter számára biztosíthatta. A főispán felügyeleti jogának érvényesítését meg-5 „1867 után hamarosan ritka madár lett a nemzetiségi származású főispán is (utoljára talán Széli Kálmán nevezett ki ilyet a századfordulón.)" (Hajdú Tibor: Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után, in: Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig [Szöveggyűjtemény] 2. kötet [Szerk. Kövér György], Bp. 1995. 418.) 6 „A kormány feladata kettős: egyrészt politikai, másrészt adminisztratív. Az első azt jelenti, hogy döntő szerepe van az ország politikájának irányításában, a második pedig azt, hogy feje a közigazgatási apparátusnak." (Magyary Zoltán: Közigazgatási vezérkar, Bp. 1938. 10-11.) 7 Vörös Károly: A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás, Bp. 1956. 14.
