Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
AZ ÁRPÁD-KORI HATÁRVÉDELEM NÉHÁNY INTÉZMÉNYÉRŐL 101 A határvármegye és a határvárispánság fogalma tehát rendben lévőnek látszik, két megjegyzés mindazonáltal vizsgálatunknak már ezen a pontján is ide kívánkozik. Egyfelől ugyanis maga a határvédelmi feladat az ún. határvármegyék esetében mindenekelőtt a helyi várispánságra, illetve annak bizonyos népeire hárult, s a várispánságtól megkülönböztetendő megyei intézménynek a szorosan vett határvédelemhez viszonylag kevés köze lehetett. Ebből a szempontból a határvármegye kifejezés nem mondható szerencsésnek, hiszen a határvármegye és a határvárispánság fogalmak párhuzamos használata legfeljebb annak a különbségnek az érzékeltetésére alkalmas, amely például az újvári és a szolgagyőri várispánság között a megyeszervezettel való kapcsolatukban vitathatatlanul fennállt. Ez a különbség a határvédelem feladatainak ellátásában bizonyos szerephez juthatott ugyan — például a várszervezethez nem tartozó megyebeliek által teljesített vármunkák9 révén —, mégis nehéz lenne lényegi különbséget találni az újvári és a szolgagyőri várispánság egyéb jellemzői között. Határvédő szereppel rendelkező várispánságként mind a kettő határvárispánságnak tekinthető, s ebből a szempontból másodlagos jelentőségű, hogy az újvári várispánság történetesen egy vármegyéhez, jelesül Újvárhoz kapcsolódott. Másfelől azonban, miként azt a 1 confiniumok mibenlétével kapcsolatosan az alábbiakban látni fogjuk, a határ menti vármegyéknek — a territoriális igazgatás egységeiként — mégiscsak volt olyan jellemzőjük, ami indokolttá teszi a „határvármegye" terminus használatát. A másik megjegyzés az elöljáróban említett, s az alábbiakban részletesebben is tárgyalandó vita szempontjából bír jelentőséggel, amennyiben megállapítható, i hogy mind a határvármegye, mind a határvárispánság fogalma azon az elgondo> láson alapul, mi szerint az Árpád-kori határvédelem már a korai időkben, a 11-12. ; században is — legalább részben — a várispánságok intézményére támaszkodott. Az akár megyével együtt, akár attól függetlenül megszervezett, s határvédelmi feladatokat (is) ellátó várispánságok várai magától értetődően határváraknak is minősíthetőek lennének, ez azonban nem kívánatos terminológiai zavart támasztana. Ebben az esetben ugyanis elsikkadna, de mindenesetre túlságosan a háttérbe szorulna az az éppen nem elhanyagolható körülmény, hogy ezek a várak nem önmagukban álltak, hanem egy-egy népekkel és földekkel rendelkező ispánság központjai voltak. A határvár kifejezést ezért célszerű azon erősségek megjelölésére fenntartani, amelyekkel kapcsolatban felmerül a határvédelmi funkció lehetősége, ám anélkül, hogy a vár ispánsági központ lenne. Ez utóbbi minden kételyt eloszlató igazoMsa, mint minden negatív állításé, meglehetősen nehéz, ha éppen nem lehetetlen. Jellemző I példaként említhető a Sopron megyében fekvő kapuvári és babóti vár esete, amelyeket a 14. századi krónikakompozíció egy 1074. évi eseménnyel összefüggésben szerepeltet,10 s amelyek okleveles említései sem hiányoznak.11 A határvédő szerepet a földrajzi megfontolásokon túlmenően a közeli Mihályinál emlegetett királyi gye-9 1231: 28. tc. - A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Enchiridion Fontium Históriáé Hungarorum. Szerk. Marczali Henrik. Bp. 1901. (= EFHH) 140. 10 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpéteiy. Budapestini 1938. (= SRH) I. 394., vö. még uo. 331. 11 1162: UB I. 24.; 1296: UB II. 303.; ül. 1253: RA 996-997. sz-ok.
