Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
102 ZSOLDOS ATTILA pük (indiganes regis)12 valószínűsítik, valamint — Kapuvár esetében — magának a várnak a neve.1 3 Másfelől azonban Kapuvár megítélésének kérdését nehézzé teszi, hogy a rába(köz)i főesperesség,1 4 illetve a rábaközi districtus1 5 létére hivatkozva felmerült: Kapuvár eredetileg „kisebb várkerület",1 6 más vélemény szerint pedig Szent István-kori vármegye központja1 7 lett volna. E sejtések, bár további adatok nem hozhatók fel mellettük,1 8 a főesperességek és a világi igazgatás intézményeinek összefüggései1 9 miatt megalapozatlanoknak nem tekinthetők, s a két megoldás bármelyikének beigazolódása esetén határvár helyett ispánsági várnak kellene gondolnunk Kapuvárt. Hogy a feltételezett kapuvári ispánság, ha egyáltalán volt ilyen, milyen jellegű volt, vizsgálatunk szempontjából nem bír jelentőséggel, annál is kevésbé, mert bármiként is vélekedjünk Kapuvárról, a közeli Babót mindenképpen megfelel a határvár előzőekben felvázolt jellemzőinek, s ezért a határvárral mint a korai határvédelem ténylegesen létező intézményével Kapuvár esetétől függetlenül is indokolt számolni. Néhány korai dél-erdélyi várral kapcsolatban egyébiránt szintén megfogalmazódott, hogy határvárak lennének.20 Az eddig szóba került mindhárom fogalom — határuármegye, határuárispánság, határuár — közös vonása, hogy a határvédelem korai intézményei között szerepet juttatnak a váraknak. Az elöljáróban említett negyedik kifejezésnek, a i határispánságnak ugyanakkor csak abban az esetben van értelme, ha annak használatakor olyan — kizárólag vagy részben — határvédelmi feladatot ellátó ispánságra gondolunk, amely egyfelől, ha rendelkezett is várral, ispánságának szerve-12 1233: CD III/2. 333., idézi Kristó Gyula - Makk Ferenc - Szegfű László: Szempontok és adatok I a korai magyar határvédelem kérdéséhez. Hadtörténelmi Közlemények (űj folyam) 20. (1973) 648., i (97. sz. jegyz.) 13 Kristó Gy. - Makk F. - Szegfű L.: i. m. 648-650.; Györffy Gy.: István király i. m. 213. 14 Belitzky János-. Sopron vármegye története I. Bp. 1938. 604-609.; Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 270. 15 Belitzky J.\ i. m. 437.; Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 270.; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I-II. Bp. 1996. I. 178. 16 Györffy Gy: István király i. m. 209. 17 Kristó Gy. : A vármegyék i. m. 270-271. 18 Itt jegyzendő meg, hogy Belitzky a rábaközi terület különállását a besenyők itteni jelenlétével hozta összefüggésbe, ld. Belitzky J.: i. m. 172-174. és 351., vö. még Belitzky János: Nyugatmagyarország védelmi rendszere és határőrnépei a középkorban. In: A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve IV (1934) 65-72. 19 Összefoglalóan ld. Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 214-235. 20 Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. században. Kolozsvár 1994. 22.; Bóna István: Az Árpádok korai várairól (11-12. századi ispáni várak és határvárak). Debrecen 1995. 25-28., 37. - I Megjegyzendő, hogy Bóna Ó-Hunyadvárat „István-kori ispáni vár"-nak minősíti (i. m. 27.). Ennek a felfogásnak azonban ellentmond az írott források teljes hallgatása egy feltételezett „hunyadi ispánság" -ról (vö. Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 505.), s maga „Hunyad megye" (comitatus de Hunod) is viszonylag későn, 1276-ban tűnik fel először (Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens I. Ed. G. D. Teutsch, E Firnhaber. Wien 1857. 111.). Ezt a helyzetet a magyar történetírás többnyire azzal magyarázza, hogy Hunyad területe eredetileg a Dél-Erdély nagy részét felölelő Fehér megyéből szakadt ki, hogy pontosan mikor, a felől már eltérnek a vélemények (vö. Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 505.). Egyébiránt a Hunyad megye Szent István-kori létrejöttét valló feltételezés is azzal számol, hogy „ispánja nem volt önálló, hanem a [gyulafehérvári ispán tisztét betöltő erdélyi vajdától függött" (Györffy Gy.: Tört. foldr. i. m. III. 281.). Az írott források és a régészeti megfigyelések között feszülő ellentét feloldására az a magyarázat kínálkozik, mely szerint Ó-Hunyadvár az erdélyi Fehér vármegye területén létesített, szervezetileg ahhoz tartozó határvár lehetett.
