Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
100 ZSOLDOS ATTILA a királyi vármegyék klasszikus típusába sorolhatók ugyan, de az ország belsejében fekszenek (pl. Fejér, Veszprém stb.), sem pedig azok, amelyek, bár határ mentiek, várispánságuk nem volt, mivel királyi erdőuradalmakból a 12. század közepén vagy inkább végén megszervezett erdőispánságként alakultak megyévé a 13-14. század folyamán (pl. Sáros, Bereg stb.).2 A határvárispánságot ugyanazon a módon választhatjuk el a határvármegyétől, ahogy a várispánság és a vármegye intézményét általában is megkülönböztetjük egymástól. A várispánságok (comitatus castri) ugyanis a sajátos feladatkörrel rendelkező uralkodói birtoktípus, a királyi várszervezet egyes helyi egységei voltak, amelyeknek a szórtan elhelyezkedő birtoktestei egyfajta, területileg össze nem függő uradalmat alkottak a központként szolgáló várral együtt. A vármegye ellenben — amint az az utóbbi évtizedek eredményei nyomán3 ma már egyértelműen megállapítható — területileg zárt4 igazgatási egységként írható le, amelynek területéhez a helyi várispánság földjein túlmenően az egyéb királyi (királynéi, hercegi), valamint az egyházi és a világi (magán)birtokok is hozzátartoztak. A „várispánság" és a „vármegye" tehát különböző intézményeket jelölő fogalmak, jóllehet Árpád-kori forrásaink gyakorta mindkettőre ugyanazt a kifejezést, a comitatust ('ispánság') alkalmazzák. A határvárispánság minősítés történetírásunkban azokhoz a várispánságokhoz kapcsolódik rendszerint, amelyek várai a mai fogalmaink szerinti országhatárokhoz közeli helyeken létesültek, s ily módon felmerül velük kapcsolatban a határvédő funkció gyanúja, ugyanakkor viszont — ellentétben a várispánságok többségével — nem szerveződött körülöttük vármegye. Ilyen megfontolások alapján tartják általában határvárispánságnak a Vág folyó völgyében épült várak (pl. Szolgagyőr, Bolondóc stb.) ispánságait, s néhány más, az ország egyéb vidékein létesült hasonló várispánságot (pl. Locsmánd, Kovázd stb.).5 A határvármegyék és a határvárispánságok határvédő jellege mellett szóló érvként földrajzi helyzetük mellett azt is figyelembe szokás venni, hogy 13. századi adataink szerint ezek ispánsági népei között ott találjuk a határőrökként azonosított őrök (speculatores)6 és lövők (sagittarii),1 valamint a várispánság tisztségviselőinek sorában szerepel az őrnagy (maior speculatorum).8 2 Vö. Mályusz Elemér. Turóc megye kialakulása. Bp. 1922.; Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV Bp. 1987-1998. I. 45-48., 191-194., 522-523., 740.; Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle 35. (1993:1-2.) 1-57. (különösen: 23-24.) 3 Váczy Péter: A korai magyar történet néhány kérdéséről. Századok 92. (1958) 335.; Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig I. Századok 92. (1958) 28-30.; Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. 100-114. 4 Néhány megye esetében (pl. Újvár, Hont) több, egymástól bizonyos távolságra fekvő tömbből állt a megye területe, ám a lényeget illetően ezek az egyedi sajátosságok elhanyagolhatóak. 5 Györffy Gy.: István király i. m. 329.; Kristó Gy.: Vármegyék i. m. 304., 352. 6 1208: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. (= RA) Ш. 75.; 1213: Urkundenbuch des Burgenlandes und des angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg I-IV Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz-Köln-Wien 1955-1985. (= UB) I. 64.; 1245: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I-II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (= CDES) II. 132. stb. 7 1268: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae II-XV Ed Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. (= CDCr) V 481.; Hazai okmánytár I-VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. (= HO) VIII. 438-440., 1272: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (= CD) V/l. 184. stb. 8 1262-1265 k.: A Héderváiy-család oklevéltára I—II. Szerk. Radvánszky Béla, Závodszky Levente. Bp. 1909-1922. I. 3.; 1268: Árpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (= ÁÚO) VIII. 208.; 1270: Történelmi Tár 1908. 381. stb.
