Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
94 SZABADOS GYÖRGY sorsáról, sem a Bizáncban élő Géza (Ioannés) herceg trónbetöltési szándékáról nem tudunk.5 8 A király ellen az az Árpád-házi herceg, András lépett fel, aki Imréhez képest semmifajta jogcímmel nem rendelkezett. A testvérviszály okairól a Kölni Királykrónika ír. A háború okozóját egyértelműen a herceg személyében jelöli meg. III. Béla „második fiára várakat, nagy birtokokat hagyott, és jeruzsálemi útjához, amelyre még ő maga tett fogadalmat, megszámlálhatatlan vagyont biztosított. Az ifjú atyja halála után, midőn hatalma korlátlanná vált, mint ebben az életkorban oly gyakran, tékozló és könnyelmű módon a kapott pénznek hamar a nyakára hágott. Ezért midőn a megszokott fényűzéshez készletei elapadtak, elhatározta övéivel, hogy elfoglalja bátyja királyságát. "59 Hatásos tömörséggel foglalta össze a megdöbbentő esetet egy évkönyvíró admonti bencés barát: , András, akit Keresztesnek hívnak, testvére Henriknek, a magyarok királyának, bátyjára támadt," 60 A keresztet viselő herceg Jeruzsálem felszabadítása helyett Imre ellen vonult, akit készületlenül ért öccse támadása, ezért 1197-ben a szlavóniai Macsek (Macki) mellett vereséget szenvedett.61 Csatavesztése az ország egységébe került: András Dalmácia és Horvátország birtokába jutott. A hercegség létrehozását a régebbi és az újabb szakirodalom gyakran magyarázza a testvérek kényszerű országmegosztásával.6 2 Csakhogy ez nem igazolható forrásokkal. Sem Imre király, sem András herceg később kiállított okmányai nem szólnak ilyesmiről, de még a korabeli évkönyvírók is hallgatnak róla. A dukátus intézménye olyannyira szemben állt az apja kormányzási elveit valló Imre gondolkodásával, hogy sohasem ismerte el Andrást Dalmácia és Horvátország hercegéül: oklevelei egyikében sem szól öccse hatalmáról. Az 1197. esztendőből ránk maradt egyetlen privilégium a király mellett híven kitartó ember megjutalmazásáról szól: „Zbima fia Zerzowoy pozsonyi várjobbágyunkat, aki viszontagságainkban és testvérünk ellen viselt háborúnkban az irántunk való hűségtől el nem tántorodván vitézül harcolt koronánkért; önfeláldozása által kiérdemelten felemeljük, s oly szabadságot adományozunk neki, hogy sem ispán, sem más ne merészeljen fölötte hatalmat gyakorolni, hanem a királyi udvarban mind ő, mind örökösei örök szabadságnak örvendjenek. '>63 A herceghez ez idő tájt azonban két olyan okleveles emlék is kötődik, ami épp a békés osztozás ellenkezőjéről árulkodik. 1198. május 6-án egy zárai diploma zengzetes bevezetőjében András két győztes hadjáratát, diadalmenetét hirdeti, amelyek által Dalmácia és Horvátország, illetve Chulm és Rascia (Rassa!) fennhatóságába jutott.6 4 „Márpedig sem diadalmenet nem létezik 58 Gézának kizárólag a fiai okoztak kellemetlenséget, de ők is csak II. András királlyal szemben léptek fel. Makk Ferenc: Géza. Magyar herceg. In: KMTL. 236. 59 Gombos, CFHH. I. 482. 60 Gombos, CFHH. I. 752. 61 Pauler 1899. 13., 486. 62 Alfons Huber: Die Kämpfe des Königs Emerich mit seinem Bruder Andreas. In: Uő: Studien über die Geschichte Ungarns im Zeitalter der Arpaden. Wien, 1883. 5. (Huber 1883.), Marczali 1896. 340., Pauler 1899. 13., Kristó Gyula: A korai feudalizmus (1116-1241). In.: Székely György főszerk.: Magyarország története 1/2. Bp. 19872. 1259. (Kristó 1987.), Uő: Imre. In: Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. Bp. 1995. 225., Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Debrecen, 1997. 231. 63 Richard Marsina: Codex Diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislavae [Pozsony], 1971. 97. (Marsina, CD.) Az oklevél eszmetörténeti értékéről ld. Bartoniek Emma: Corona és regnum. In: Századok 1934. 314. 64 Smiciklas, CD II. 296., Kristó 1987. 1259.
