Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
IMRE ÉS ANDRÁS 95 győzelem nélkül, sem pedig győzelem nem lehetséges háború nélkül" — állapította meg az oklevél első kiértékelője, Katona István.6 5 Ennél is beszédesebb egy töredék, amelyet Tade Smièilas az 1200. évre keltezett, ám amely szavaival inkább 1197/98-ra mutat: eszerint >r András, III. Béla magyar király fia, atyjától Dalmácia, Horvátország és Hülm hercegévé tétetett" 66 Perdöntő bizonyítéka lenne az atyai jelölésnek, sőt a dukátus III. Bélától szándékolt újjáélesztésének, ha az idézet nem cáfolná meg már a leírás pillanatában önmagát. Béla ugyanis sosem volt Chulm bú-tokában, ekképp nem adományozhatta azt másodszülött fiának! Az igazság egyébként benne foglaltatik az 1198. május 6-iki okmány folytatásában. A hódítások felett érzett büszkeség őszinteségre ragadtatta Andrást, aki „midőn Zára városába dicsőséggel megtért, a hercegséggel saját jogán rendelkezett" Az említett területeket tehát csak jóval atyja halála után vívta meg. így az egyik kitételben a herceg szándékolatlan, ám annál nyíltabb önleleplezése ismerszik meg, míg a másikban személyes vitézségét jelölte meg „saját jogú" hatalma forrásaként. Mindezeknél fogva az a Katona István és Hóman Bálint által hangoztatott vélekedés állja meg a helyét, amely szerint András tengermelléki uralma erőszakos hódításon és nem királyi adományon alapult.68 András az elvi mellőzéssel nem törődve rendezkedett be nagyon is valóságos új szerzeményében. Hódító kedve nem hagyott alább; további foglalásaival hamarosan további területeket csatolt karddal szerzett országaihoz. Az András hercegségét legkorábban említő, 1198. február 14-én kelt zárai okmány még csak Dalmácia és Horvátországhercegének nevezi,6 9 ám legkorábbi ismert oklevelében, amelyet 1198. március 31-én bocsáttatott ki, már „Isten kegyelméből Zára és egész Dalmácia, Horvátország, Hülm hercege"70 volt. Zára csak itt fordul elő címeinek felsorolásakor, de az „Isten kegyelméből Dalmácia, Horvátország és Hülm hercege" formula állandósult oklevélkiadási gyakorlatában. A Rámától délre fekvő Hulmot tehát az 1198. év kora tavaszán hódoltatta András. A felsorolt tartományokat bátyjától független birodalmának tekintette,7 1 s okleveleit csakúgy Imre említése nélkül állíttatta ki, mint ahogy a királyi kancellária sem vett tudomást a herceg délvidéki uralmáról. Történelmünkben példátlan módon két egymással ellenséges magyar uralkodó mondta magáénak osztatlanul ugyanazon tartományokat. Egyedül a vitatott területen élő lakosság mérte fel a valós helyzetet, tudniillik azt, hogy egy közelebbről meg nem határozott kettős hatalom alatt áll. Ez tükröződik Balázs zárai jegyző rendkívül diplomatikus 1198. február 14-iki fogalmazásában: „dicsőséges urunk, Henrik király uralkodása idején, és testvérének, a nevezetes András hercegnek Dalmáciában és Horvátországban való jelenlétekor".72 A királyi 65 „Nam neque triumphus sine victoria, neque victoria sine bello potest obtineri. " Katona 1781. 489. 66 Smiciklas, CD. II. 361. András herceg tengermelléki küldetéséről már Pray György is erős kétkedéssel írt. Pray György: Dissertatio historico-critica de Prioratu Auranae. Vindobonae [Bécs], 1773. 11. (Pray 1773.) 67 Smiciklas, CD Π. 296. 68 Hóman 1935. 426., 652. 69 Smiciklas, CD. II. 290., Kristó 1987. 1259. 70 Smiciklas, CD. II. 293., Huber 1883. 4-5. 71 Találó megfogalmazással élt erre vonatkozólag Pauler Gyula, amikor így vélekedett Andrásról: „Úgy viselte magát, mintha Imrének, a királynak semmi köze se volna többé ez országrészekhez, és mindent «nagyságos akarata szerint» intézett". Pauler 1899. 13. 72 Smiciklas, CD. II. 290.
