Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
IMRE ÉS ANDRÁS 93 a katonák durva viselkedésükkel az egész lakosságot önmaguk, s így a magyar fennhatóság ellen hangolták. Ennek törvényszerű következménye volt a Béla fogságából kiszabadult Vlagyimir visszatérte és — lengyel katonai segítséggel — András elűzése még 1189 folyamán.52 Nem valószínű, hogy a király serdületlen fiát okolta volna a kudarcért, de a továbbiakban más feladatot szánt neki. Élete végén kereszteshadjárat vezetésére tett fogadalmat, s annak beváltását bízta rá.53 A gondoskodó apa az áldozatos vállalás minden anyagi feltételét biztosította,5 4 de önálló, hercegségen alapuló területi kormányzatot nem hagyott Andrásra. Az intézkedés nemcsak az országmegosztás ellen ható politikai akaratot bizonyítja, hanem egyszersmind arra is utal, hogy a hatalomba belekóstolt herceg tevékenységének színterét a Szentföldön képzelte el; távol Magyarországtól, Imre leendő királyságától. III. Béla felelős gondolkodása még egy vonatkozásban nyomon követhető. Saját példáján tapasztalhatta, hogy a műveltség a jó uralkodó számára nélkülözhetetlen, ezért trónra szánt fiának királyhoz méltó neveltetést biztosított. A megfelelő személyre László 1192. évi szentté avatásakor akadt rá. „Volt pedig [Gergely pápai követ] kíséretében egy klerikus, Bernát, a káplánja, aki Etruria tartományból, Perugia városából származott. A tudományokban és az ékesszólásban igen járatos, daliás termetű férfiú gyakran járt követségben Magyarországon, ezáltal ismertté vált Béla király előtt. Elnyerte az uralkodó, valamint sok magyar előkelő és főpap kegyét, így a király fiát, Henriket rábízta, hogy nevelje és tanítsa. "55 Bernát jellemzése a kései kortárs, Tamás spalatói főesperes tollából való, akinek idézett műve, a História Salonitana [Spalató története] Imre életének egyik legfontosabb forrása. A királyi nevelőről írottak nem csupán a kegyeletteljes emlékezésből fakadtak; Gergely legátus káplánja korának kiemelkedő műveltségű egyházi személyisége volt: hosszú időn keresztül Bologna egyetemén tanult egyházjogot.5 6 Annyi bizonyos, hogy Nagy Béla király igencsak jól választott: 1196 után Perugiai Bernát egykori tanítványának egyik leghűségesebb és — hamar érsekségre emelkedvén — leghatalmasabb támasza lett. Atyja halálát követően Imre mint az Arpád-ház Magyarországon élő legidősebb tagja, egyszersmind elődjének elsőszülött fia foglalta el a trónt. Történelmünkben eddig példa nélkül álló módon országlása kezdetén már harmadik koronázását celebrálta az esztergomi érsek. Az 1196. esztendő tavaszának királyváltása a lehető legkedvezőbb külpolitikai környezetben találta Magyarországot. A két császárság hanyatlása függetlenségi törekvésekre, illetve a birodalmon belüli magasabb jogállás kivívására bátorította az alávetett tartományokat: e küzdelmük mellett kerülniük kellett mindenfajta más összeütközést.5 7 Magyarország békéjét uralkodóházából érte fenyegetés, méghozzá nem is azon tagjaitól, akiktől az Árpádok családi történetét tekintve ez igazán várható lett volna, mivel sem III. István utószülött gyermekének 52 Ε Font Márta: Szempontok III. Béla halicsi hadjáratainak kronológiájához. In: AH. Tomus LXXXTV Szeged, 1987. 48-49. 53 Gombos, CFHH. I. 482., II. 1240-1241. 54 Chronica regia Coloniensis. In: Gombos, CFHH. I. 482. 55 Thomas Spalatensis archidiaconus: História Salonitana. In: Gombos, CFHH. III. 2228. 56 Makk Ferenc: Bernát. (Makk, 1994.) In: Kristó Gyula főszerk.: Korai magyar történeti lexikon. Bp. 1994. 99. (KMTL.) 57 Magyarország 1196 utáni nemzetközi helyzetét Hóman Bálint elemezte részletesen. Hóman 1935. 42W25.
