Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
IMRE ÉS ANDRÁS 89 származó méreg oltotta ki.2 6 Nem véletlen, sőt nagyon is érthető, hogy a mellőzött főpap a későbbi testvérviszály során András herceg táborát erősítette. Az 1194-re előállt hatalmi helyzet megítéléséhez nélkülözhetetlen az Arpád-ház két utódkijelölési hagyományát együtt tekintenünk, a királyi apa által kezdeményezett koronázást és a dukátus intézményét. Ε másodjára említett kormányzati formára két 1193-ból származó adat utal. Általánosan elmondható, hogy III. Béla és Imre esetében dukátusról több szempontból sem lehet beszélni. 1182 pünkösdjétől a koronázás miatt a trón örököse már bajosan címezhető duxnak;27 tulajdonképpen társkirály (corex) volt. Igaz, sem királyként, sem hercegként nem említik 1196 előtt, de a szertartás megismétlése után az 1194. július 9-én kelt oklevél homályos fogalmazása III. Béla és Imre együttes uralkodását sejteti.28 Ennél fontosabb, hogy a dukátus gyakorlata ellen szól kettejük családi viszonya is. A királyi hercegség megalapításakor I. András testvérét, a későbbi I. Béla királyt (1060-63) emelte maga mellé 1048-ban,29 ám ugyancsak ő volt az, aki egy évtizeddel később — éppen öccse ellenében — történelmünkben először megkoronáztatta elsőszülött fiát, s ezáltal a kétféle osztozkodást nemhogy elkülönítette, de egyenesen szembeállította egymással.30 Az utódjelölés és a hercegség kiáltó ellentétét nem kisebb érzékletességgel szemlélteti az, hogy a legidősebb fiát szintén koronáztató Könyves Kálmán király épp testvéröccse pártütései miatt szüntette meg a dukátust 1107-ben.3 1 Ez az intézmény csak alkalomszerűen éledt újjá a 12. századi magyar (ellen)királyi gyakorlatban.3 2 Annál érdekesebb, hogy 1193 folyamán két, Dalmáciában kelt adománylevél a főméltóságok felsorolásakor az egyik a „procurando anco il ducato", a másik a „duca Calano"-kifejezéssel jelöli a pécsi püspök tengermelléki jelenlétét.33 Kézenfekvő lenne Kalán dux-mivoltára következtetni, csakhogy Rati η a fia, János comes okleveleit nem latinul, hanem dalmátul, az ott használatos neolatin élőnyelven állította ki Sabacius zárai jegyző, ily módon az idézett szövegrészek nem szolgálhatnak adalékul a középkori magyarhoni latinság terminológiájához, amelyből teljességgel hiányzik mindenfajta utalás a főpap dukátusára. Kalán hercegsége ellen további érvek szólnak. Nem tartozott a királyi családhoz, s ez önmagában kizárta annak lehetőségét, hogy dux lehessen.34 Ezzel maga Kalán 26 Albericus monachus Trium Fontium: Chronicon. In: Gombos, CFHH. I. 29. 27 A herceg a királyi család koronával nem illetett férfitagja. Ezt a meghatározást ld. Kristó 1979. 33. 28 Hageneder, RI. 2. 523. 29 Szentpétery, SS. Rer. Hung I. 345. 30 Szentpétery, SS. Rer. Hung I. 353-355. 31 Kristó 1979., Makk 1980. 28. 32 Ioannes Kinnamos: Epitome. In: Moravcsik, AMTBE 215. A későbbi IV István (ellen)király ekkor az „urum" méltóságot viselte. Makk Ferenc: Megjegyzések III. István történetéhez. In: AH. Tomus LXVI. Szeged, 1979. 32-33. (Makk 1979.) 33 Smiciklas, CD. II. 264. 34 Herceg csak az uralkodó család tagja lehetett. Erre a legszemléletesebb példa Szent László elmélkedése Vid holtteste mellett. Szentpétery, SS. Rer. Hung. I. 392. Magyarország 11-12. századi történetéből mindösszesen két királyi oklevél maradt fenn, amelyben a „dux" méltóságnév nem Árpád-származékot jelöl. Szent István elhíresült 1001. évi (interpolált) privilégiumában, a Szent Márton-hegyi (pannonhalmi) apátság javára kiállított adománylevelében található az „astantibus ducibus, videlicet Poznano, Cuntio, Orzio" kitétel. Györffy György: Diplomata Hungáriáé Antiquissima I. 1000-1131. Bp. 1992. 39. (Györffy, DHA.) A szövegösszefüggésből azonban kiderül, hogy Pázmány, Hont és Orci a fiatal király (had)vezére volt. Ld. Kristó Gyula szerk.: Középkori históriák
