Századok – 1999
Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85
88 SZABADOS GYÖRGY hogy a kettős koronázás hangsúlyozása ellenére nem szól Béla és legidősebb fia osztozásáról. Nem következtethetünk ilyesmire abból sem, hogy az oklevelet kiállító Balázs diakónus, városi jegyző csak Imrénél tünteti fel a Horvátország feletti uralmat; Dalmáciát mindkettőjüknél említi, ráadásul ugyanezen Balázs jegyző négy nappal később, július 9-én már hiánytalanul sorolja fel III. Béla királyságait: „uralkodván felséges Béla urunk Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya, valamint fia, Imre Dalmácia és Horvátország felett"'.18 Ez a diploma az előzőtől eltérően nem kormányzóként, hanem társuralkodóként láttatja a trón kijelölt várományosát. Nehéz Imre tengermelléki jelenlétét közelebbről meghatározni, ha még a zárai nótáriusnak is csupán négy nap kellett a kétféle minősítés pergamenre vetéséhez. Egy dologban mégis következetes volt Balázs jegyző: duxként sohasem tüntette fól III. Béla kétszer koronázott elsőszülöttjét. További okmányokat vizsgálva pedig egyenesen az a furcsa helyzet áll elő, hogy hallgatásukkal többet mondanak, mint a bennük foglaltakkal. A ΙΠ. Béla udvarában 1194 és 1196 között kelt oklevelek közül egy sem említi Imrét, jóllehet mind az uralkodó országai, mind pedig a királyság főméltóságai rendre sorakoznak.19 Egyedül 1193 diplomatikai emlékei hordoznak értékelhető adatokat: ekkor Bár-Kalán nembeli Kalán a pécsi püspökség mellett Dalmácia és Horvátország kormányzói tisztét is betöltötte, s erről nem csupán a királyi írásszerv, de a főpap saját oklevelezése is vall.20 Egy privilégiumot a zágrábi püspökség számára adatott ki,2 1 másik ránk maradt oklevelében ugyancsak az említett egyház peres ügyét zárta le egy prédium határainak megállapításával.2 2 Nagyhírű nemzetség leszármazottjaként kora egyik legbefolyásosabb főméltósága volt Kalán. Tekintélyét kimagasló műveltségével, egyházi rangjával, valamint az államigazgatásban játszott szerepével tovább öregbítette. 1181 és 1183 között a királyi kancellária élén állt.2 3 Talán már 1183-tól számítható pécsi püspöksége.2 4 Pályájának delelőjére 1193-ban érkezett, amikor oklevelei tanúsága szerint úgy volt egész Dalmácia és Horvátország kormányzója, hogy püspök létére palliummal is büszkélkedhetett.2 5 Hanem a királyi akarat már a következő esztendőben elmozdította a Tengermellék éléről, hogy helyét a kétszer koronázott Imre töltse be. III. Béla e két, egymással nyilvánvalóan összefüggő intézkedése trónörökítési szándékát nyomatékosította, ám ezzel egyszersmind a büszkeségében megsértett főméltóságot saját és legidősebb fia halálos ellenségévé tette. Egy közel korabeli vélekedés szerint a 48 esztendős Béla király életét Kalán püspöktől 18 Othmar Hageneder: Die Register Innocenz III. 2. Band. Rom-Wien, 1979. 523. (Hageneder, RI.) 19 Szentpétery, RA. I. 44-45. 20 Györffy György: Chartae Antiquissimae Hungáriáé. Bp. 1994. 93-94. (Györffy, ChAH.) 21 Györffy, ChAH. 93. 22 Györffy, ChAH. 94. 23 Szentpétery, RA. I. 44-45. 24 Szentpétery, RA. I. 45-46. 25 Györffy, ChAH. 93-94. A pallium a metropolita (érsek) díszjelvénye, amelyet a püspök csak kivételes kegy folyományaként nyerhetett el. Bangha Béla S. J. szerk.: Katolikus Lexikon III. Bp. 1932. 481., Verbényi István-Arató Miklós Orbán: Liturgikus Lexikon. Bp. én. [1989.] 205. Györfíy György szerint Kalán eredményes követjárásait jutalmazta a pápa. Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata. In: Levéltári Közlemények 1970. 229. (Györffy 1970.)
