Századok – 1999

Közlemények - Szabados György: Imre és András I/85

IMRE ÉS ANDRÁS 87 szellemi örökségéből is merítkezhetett. Az egymással akkortájt gyakran háborúskodó két monarchia belső feszültségei meglepő hasonlóságot mutattak: mind II. Géza (1141-62), mind I. (Komnenos) Mánuel (1143-80) saját, illetve elsőszülött fia trónbiztosításán fáradozott. Nagybátyjai — II. László (1162-63) és TV. István (1163) ellenkirály — uralomra törése egyfelől, (Komnenos) Andronikos — később bizánci császár (1183-85) — áskálódása másfelől egyaránt Alexios-Béla személyes élményévé vált. Felgyülemlett politikai tapasztalatát hazatértekor eredményesen kamatoztatta öccsével, Géza her­ceggel, valamint a harcias Lukács érsekkel szemben, sőt hatalmának megszilárdítása után sem feledkezett el arról, amit okos és szerencsés ember lévén más kárán tanult meg, így határozottan szembefordult a meg-megéledő dinasztikus országmegosztás gyakorlatával. Ezt az uralkodói magatartását hitvallásként hagyta örökül Imrére. A trónra szánt utód fejét a Szent Korona először 1182. május 16-án, pünkösd napján érintette. Az ünnepi eseményről egy korabeli, 1184 táján keletkezett forrás, Gaudfred de Bruil krónikája számol be. A nyugati híradás megemlékezik arról is, hogy Imrét Miklós esztergomi érsek koronázta.1 3 Egy spalatói tartományi zsinaton kiállított oklevél a következő nyitóformulát tartalmazza: ,,Αζ Úr megtestesülésének 1185. esztendejében, a harmadik indictióban, amikor III. Lucius pápa töltötte be az apostoli széket, és III. Béla úr kormányozta Magyarország királyságát, és Henrik úr, a fia, az ő életében megkoronáztatott, és a tisztelendő Magyar Péter érsek úr irányította Spalato székhelyét, történtek az alábbiak. "14 Az első ránk maradt okleveles adat három évvel keletkezett 1182 pünkösdje után, s ez az egyetlen diplomatikai forrásunk, amely Imrének atyja életében történt első koronázásáról emlékezik. Ennek magyarázata III. Béla egy meglepő újításában található. Az Árpád-házi gyakorlatban eladdig két király jelölte ki ekképp elsőszülött fiát utódjául: 1057 folyamán I. András (1046-60) Salamont (1063-74) és 1105 körül Kálmán (1095-1116) II. Istvánt (1116-1131).15 Az azonban példa nélkül áll, hogy a trón várományosát apja kétszer is megkoronáztassa: először ΠΙ. Béla tett így. Erről egy zárai oklevél tanúskodik, amely 1194. július 5-én kelt „Béla urunknak, Magyarország, Dalmácia és Ráma győzhetetlen királyának or­száglásakor, valamint fiának, a kétszer koronázott Henriknek Horvátország és Dal­mácia feletti szerencsés kormányzása idején. "16 Az idézet több szempontból is kulcsfontosságú. Önmagában is figyelemre méltó, hogy kilenc év óta ez az első okmány, amely említi Imrét. Mindez az 1182. évi szertartás jellegét is minősíti: az 1194-ig kiállított diplomák ugyanis oly következetességgel mel­lőzik a trónörökös feltüntetését a hatalmat gyakorlók névsorából, hogy már ebből kiviláglik az uralmi viszonyok változatlansága.1 7 A forrás talán legfeltűnőbb vonása, 13 Gombos, CFHH. II. 976. 14 Tade Smiciklas: Codex Diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. II. Zagrabiae, 1904. 192. (Smiciklas, CD.) 15 Salamon apja által kezdeményezett megkoronázása a magyar krónikákból ismeretes (Szent­pétery, SS. Rer. Hung I. 351-355.), míg II. Istvánét egy 1105 körüli oklevél sejteti: Smiőiklas, CD. II. 392. Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 33. (Kristó 1979.), Makk Ferenc: Megjegyzések Kálmán külpolitikájához. In: Acta Historica (AH.) Tomus LXVII. Szeged, 1980. 27. (Makk 1980.) 16 Smiciklas, CD. II. 267. 17 Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke (Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica) I. Bp. 1923. 40-52. (Szentpétery, RA.)

Next

/
Thumbnails
Contents