Századok – 1999

Történeti irodalom - Heverdle László: Adalékok Hunfalvy Pál életéhez. Tudományos tevékenységének eszmei előképei 1850-ig. (Ism.: Bartha Antal) IV/853

854 TÖRTÉNETI IRODALOM 854 dominált, hogy a tudományban és a politikában az azonos értékű, színvonalú elméleti felkészülés (a nemzeti hagyomány, értékek ismerete) és a tapasztalás (az élő valóság ismerete) szintézise szabja ki a cselekvés irányát, a megvalósítható célok elérését, légvárak építésének elkerülését. Ebben a szintézisben az elméleti tudás felett, megfogadva Kölcsey elvét, a tapasztalás élvezett elsőbbséget, még abban a fájdalmas esetben is, ha a valóság oltárán féltett nemzeti hagyományokat, örökséget kellett feláldozni. Hunfalvy ebben, csak konfliktusok árán megvalósítható szellemi-erkölcsi meggyőződésben folytatta tudományos és politikai tevékenységét. Európa boldogabbik fele elmaradt Magyarországot ismert, az elmaradottság terhét tetézte, a többévszázados nem felhőtlen kapcsolat a Habsburg birodalomhoz tartozó Ausztriával. Metternich kormányzata, összbirodalmi szemlélete nem tartotta megnyugtatónak a magyarországi politikai mozgásokat. A birodalmi kormány gyanakvásait ismerő Kölcsey komoran jegyezte meg, hogy a nyugat-európai államok nem rendelkeztek Magyarországról történeti tudattal. Az ország nemzetiségei német nyelvű sajtójuk érveléseivel maguk mellé állították az európai tudományos és politikai közvéleményt. A magyar oldal történeti érveiről, a magyar reformerek küzdelmeiről, szándékairól a nyugat-európai közvélemény kevéssé illetve alig volt tájékozott. A felvidéki városok nemzetiségi környezetében tevékenykedő Hunfalvy Pál ismerte a nemzetiségek valós gondjait, megoldásukra irányuló szervezkedésüket, reményeiket. Jó baráti kapcsolatok fűzték a felvidéki nemzetiségi értelmiséghez, nem osztotta a változtatás nélküli Habsburg kormányzathoz fűzött nemzeti illúzióikat, Metternich hivatalnokai a magyar reformtörekvések ellenében ígérgettek politikai jogokat a magyarországi nemzetiségeknek. Az ország felzárkóztatásának ügye a nyugati országokhoz számtalan kül-, és belpolitikai, tudományos, kulturális, közoktatási, gazdasági és társadalmi probléma egyidejű kezelését igényelte, ami jól képzett szakértelmiség, politikusi gárda mesteri fokon összehangolt cselekvését, és mindenek felett hatalmas gazdasági erőforrásokat igényelt, Mindez kétségbeejtően hiányzott. A meglévő erők jobbítási szándéka vagy légvárak építésébe fulladt vagy politikai korlátokba ütközött, minden országos ügy megjelenítése az országgyűlésen volt lehetséges, a reform szándék pedig vagy már az országgyűlésen bukott el, vagy pedig a bécsi kormányzat kabinetjeivel folyó alkudozások során eredménytelenül vagy csekély engedménnyel végződött. Az összkép árnyalatai gazdagodhattak volna az illusztris szerző utalásával Széchenyi István kísérletére, ciki kormánytisztség vállalásával, birodalmi pénzek bevonásával kísérelte meg a gazdasági reformok megindítását. Hunfalvy Pál a reformpolitika nehézségei és kudarcai láttán nem adta fel meggyőződését, a bajok, mulasztások láttán is, a fokozatos belső reformokkal látta biztosítottnak hazája felzárkóztatását a fejlett országokhoz. Ami pedig Ausztriát illeti, meggyőződése volt, hogy egy megreformált, a kor igényeivel összhangban álló birodalmi keretbe tartozás egyedül biztosíthatja Magyarország biztonságát, amit meggyőződése szerint, mindenek felett és előtt a pánszláv veszély fenyegetett. Hazája és a birodalom egymásra utaltságának gondolata egyik elvi pontja volt politikai meggyőződésének. A Magyarország elleni pánszláv veszély forrását és politikai mozgatóját a cári Orosz Birodalom kormányzatában ismerte fel, és az orosz pánszláv elnyomásnak kitett, a már a 40-es évektől rokonnak tartott Finnország sorsa riasztotta. Kortársai tekintet nélkül politikai nézeteik különbözőségére, abban a tekintetben, hogy a cári kormányzat mozgatja a pánszlávizmust, annak diplomáciai, propaganda és katonai gépezetét, kivétel nélkül egyetértettek. Reformer barátaival együtt, Hunfalvy Pál ellenezte Kossuth Lajos és kiváltképpen a radikálisok politikáját. Az 1848-49-es országgyűlés reformpárti, liberális követei, köztük Hunfalvy Pál, azon a véleményen voltak, a politika kossuthi és radikális irányzata nem kivédte, hanem felerősítette a cári kormányzat pánszláv politikáját. Hunfalvy Pál napló feljegyzéseiben rámutatott, a külpolitikai elszigeteltségben lévő Magyarország cári törekvésekkel szembeni tehetetlenségére. A kormány működésének debreceni szakasza Hunfalvy Pált és felvidéki követbarátait mélységesen aggasztotta. Heverdle László részletesen elemzi hősének debreceni tevékenységét, nevezetesen azt, hogy békepárti volt-e Hunfalvy? Válasza, nem. Hunfalvy Pál és politikai barátainak szűk köre akarta, szorgalmazta a kiegyezést a császári udvarral, de nem a békét minden áron, ők 1848 alkotmányos vívmányainak közjogi alapján gondoltak megegyezésre. Hunfalvyt és követ barátait elszomorították Debrecen, a „kálvinista Róma" közállapotai, nevezetes iskolája falain kívül gondozatlanság, kulturálatlanság béklyózták a város közéletét. Összesen három lelkipásztor gondoskodott a Helvét Hitvallású protestáns város hitéletéről. A fukar város többre nem áldozott. Az országgyűlési követek közömbös többsége kaszinózással, politikai pletykákkal és csodavárással mulatta idejét. Hunfalvy Ρ feljegyzéseiben kemény ítéletre fakadt a radikálisok érzéketlenségére a politikai megoldások iránt. Másfelől elkeserítette, hogy az osztrák hadvezetés csak a feltétel nélküli megadásról volt hajlandó szóba állni a magyar követekkel. Az erdélyi helyzet tragikussá vált, a Törcsvári