Századok – 1999

Történeti irodalom - Heverdle László: Adalékok Hunfalvy Pál életéhez. Tudományos tevékenységének eszmei előképei 1850-ig. (Ism.: Bartha Antal) IV/853

TÖRTÉNETI IRODALOM 853 Maróthi György 1731-ben, tizenhat évesen indult el külföldi tanulmányútjára, melyről hat év múlva tért vissza. Zürich, Bázel, Bern és Groningen voltak azok az állomások, ahol tartósan időzött. Ε helyszínek kiválasztása is nagyrészt a diák Maróthi eltökéltségét bizonyítja, aki igen tudatosan, profiljuk szerint választotta ki az érdeklődésének leginkább megfelelő egyetemet ill. könyvtárat. Ε fejezetben a szerző szintén nemcsak Maróthi különböző külhoni környezetrajzát nyújtja, hanem — utánajárva a vonatkozó fontosabb külföldi szakirodalomnak — az ottani jelentősebb professzorokat és az általuk tanított tananyagot is jellemzi. A Maróthi hazatérését követő, a debreceni professzorság időszakának tárgyalásánál Tóth Béla az itt alighanem egyedül lehetséges tematikai csoportosítás szerinti feldolgozásmódot választotta, továbbra is sokoldalúm mutatva be a Maróthi által választott módszert és a tankönyvként használt munkákat. Szinte hihetetlen, hogy a rövid hat esztendő alatt, ami tanári pályájának kezdete és igazán fiatal korban, huszonkilencedik életévében bekövetkezett halála között eltelt, nemzetközi mércével mérve is az akkori legkorszerűbb felfogásban oktatta a tantárgyak sokaságát a történelemtől a földrajzon át a latin nyelvig és régiségtanig, továbbá a matematikát, a fizikát vagy akár az éneket. Mindezeken túlmenően pedig részletesen kidolgozott tervezetet készített a kollégiumi tanítás — amely Ramus nyomán a nevelés fő céljának a prédikálásra való fölkészítést tekintette — szerkezetének korszerűsítésére, a kollégiumi könyvtár gyarapítására s a városi nyomda betű- ill. kottajelkészletének gazdagítására. Maróthi érdemeiből — akire Leibniz és Wolff művei, valamint a newtoni fizika hatottak — mit sem von le az, hogy az általa Augiász istállójának nevezett, alapjában véve ortodox kollégiumi közegben újításait jó ideig csak viszonylag csekély mértékben követték. Tóth Béla feldolgozása igényes és jelentős pedagógiatörténeti munka. Arányos, kiegyensúlyozott szerkezetű, mely sikeresen oldja meg a hazai művelődéstörténet egyik jelentős alakjának személyén keresztül az itthoni meg a külföldi tudományos hatások ötvöződésének, ill. az utóbbiak debreceni érvényesülése lehetőségeinek és korlátainak bemutatását. Kalmár János. Heverdle László ADALÉKOK HUNFALVY PÁL ÉLETÉHEZ Tudományos tevékenységének eszmei előképei 1850-ig Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Uralisztikai Tanszékének Kiadványai 6. Szombathely, 1998. 150 o. A jeles mű kétharmad részében Hunfalvy Pál felkészülésének szellemi forrásait tárja fel. A késmárki és a miskolci iskolák kialakították Hunfalvy életre szóló elkötelezettségét az Ágostai Hitvallású protestáns hit és a magyar haza iránt. A művelt Podmaniczky családban, nevelői munkája éveiben, rendelkezésére állt a gazdag állományú családi könyvtár. Ebben a főúri, igényes szellemi környezetben alapozta meg tudományos és politikai személyiségét. Hunfalvy Pál meggyőződését a protestantizmus és szenvedélyes hazafisága mellett, a tudományos pozitivizmus, az elmélet felett a tapasztalás elsőbbségének tisztelete, a politikában a liberalizmus határozta meg. Véleményalkotását a haza sorsdöntő ügyeiben befolyásolták németországi utazásai, tapasztalatait megvonva, keseregve emlékezett meg a hazai állapotokról. Kölcsey Ferenc „kritikai vizsgálódásainak," valamint a tudós univerzum eredményeinek ismerete felkészültségét korának színvonalához igazította. A göttingai Egyetemmel a Podmaniczky család eleven kapcsolatokat ápolt. Göttingen az Európa keleti felén élő értelmiség számára szellemi zarándokhely volt, ahol feltöltődtek tudással és kutatói módszerekkel. A göttingeni érintkezések szálaiból fonódott tudósi szilárdsága támogatta meg nem alkuvó szembeállását a kora magyar szellemi köreiben eluralkodott, szándékaiban tisztes, dilettáns tudálékossággal. Heverdle L. bőségesen adatolja Hunfalvy Pál kapcsolatát a Göttingeni Egyetem kiválóságaival, irányító személyiségeivel. Elemzése ápolja, erősíti tudománytörténetünk hagyományainak éltető forrását. A tudós szakértelem és az erkölcsi elkötelezettség korrelációjának bemutatása központi helyet kapott a műben, pontosabban fogalmazva, nem a szokásos adalékként, függelékként jelenik meg ennek a személyiség formáló összefüggésnek az „ábrázolása". Heverdle L. fejtegetései írói teljesítménynek sem csekélyek, nem az elbeszélés fonalának meg-megszakításával történik egyfelől az erkölcs, másfelől a tudós, majd meg a politikus ábrázolása. A tudós és a politikus Hunfalvy azonos értékeknek, elkötelezettségnek a megtestesítője. Pályafutásában az a felismerés