Századok – 1999
Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727
TELEKI PÁL A FRANKHAMISÍTÁSRÓL 741 Ez nem az egyedüli momentum volt, melyben a frankügy kipattanása óta exponáltam magamat. (1) Újév előtt ismeretes, hogy Gerő [László]5 7 nálam járt egy Ptolemaeus térkép ügyében, mely alkalommal a frankügyben való szerepére nézve kérdeztem. Gerőt akkor Bfethlen] felkérésére hívattam és kérdeztem, mert akkor már voltak inditiumok5 8 egy Retek-utcai nyomda ellen. Magamtól nem hívattam volna. Bethlen azért kért engem, mert visszaemlékezett, hogy annak idején Gerőt küldtem volt ki szakértőnek és mert nem akart a Pénzügyön át kérdezősködni.5 9 Gerőnek 57 Teleki Pál a parlamenti vizsgálóbizottság előtt elmondta, hogy Gerő Lászlóval „a frankügy kipattanása után beszélt újra, aki elismerte, tudott a frankhamisításról". Ez volt az iratban említett „újév előtti" találkozása Gerővel. Teleki Pálnak a frankügyben játszott szerepében ez a leghomályosabb és végül tisztázatlanul hagyott pont. Hogy mikor volt az „annak idején", arról mást mondott Teleki a parlamenti vizsgálóbizottság előtt és mást Gerő László a büntetőtörvényszéken, bár az időpontnak nincs nagy jelentősége. 1922 vagy 1923 folyamán Telekit felkereste Windischgraetz Lajos és Mészáros Gyula (gyakorlott pénzhamisító, neve az 1920-as évek elején vált ismertté a csehszlovák valuta, a szokol hamisítása kapcsán). Windischgraetz Lajos elmondta, hogy „egy idegennel áll kapcsolatban [itt bár nevet nem mondott, minden bizonnyal Artúr Schultzéról van szó], akinek frankjegyek nyomására alkalmas kövek állnak rendelkezésére és hogy ő ezt fel szeretné használni hazafias okokból." Windischgraetz tudott arról, hogy Teleki kartográfusi munkáiból adódóan kapcsolatban állt térképnyomdákkal és ezért megfelelő szakértőt kért tőle. Teleki Pál 1926. május 26-án a büntetőtörvényszéken elmondta: „Magamban elítéltem a dolgot, nem tartottam helyesnek, azonban ezt nem mondtam meg világosan és határozottan a hercegnek". A Windischgraetzcel történt beszélgetés után Teleki hivatta Gerő László őrnagyot, az Állami Térképészeti Intézet (ÁTI) műszaki vezetőjét és elmondta neki, miről van szó: „mégpedig expressis verbis megmondottam, hogy itt frankhamisítási kísérletről van szó." Gerő ugyancsak a büntetőtörvényszéki tárgyaláson elmondta, hogy később az Iparművészeti Múzeumban találkozott Teleki Pállal és tájékoztatta arról, hogy a Windischgraetzék rendelkezésére álló eszközökkel nem lehet a hamisítást megoldani. Erre Teleki Pál megköszönte a működését és közölte: „missziója be van fejezve." Teleki Pál a büntetőtörvényszék előtt tett vallomásában elhangzott: „1923 elején felkerestem Bethlen Istvánt, említést tettem a dologról." Bethlen István erre mondta a (jelenlevő) Nádosynak: „a szemed legyen rajta a dolgon." Ld. még Szinai-Szűcs: Bethlen István titkos iratai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 219-220. (továbbiakban: Szinai-Szűcs: Bethlen titkos iratai) A Teleki-Gerő kapcsolatról a büntetőtörvényszék 1926. május 26-án kelt ítélete a következőket állapította meg: „Gróf Teleki Pál meg akart győződni Windischgraetz Lajos tervének kivihetősége felől, nem zárkózott el a kérés teljesítése elől..." [hogy küldjön szakértőt], BFL VII. 5. c. Budapesti Büntetőtörvényszék, büntetőperes iratok 193/1926. 21. Teleki Pál csak annyit mondott Gerőnek, hogy vizsgálja felül a Windischgraetznek már más által adott szakvéleményt. Gerő referált Telekinek, aki azt tudomásul vette és hozzáfűzte „..váljanak a dologgal...", uo. 24. Néhány hét múlva újra találkoztak, Teleki ekkor mondta Gerőnek: „tekintse az egész ügyet tárgytalannak és szüntesse meg a herceggel a kapcsolatot." Az idézett ítélet szövegétől kis mértékben eltér a Miniszterelnökség iktatott irataiban a frankhamisítási bűnper törvényszéki főtárgyalásának gyorsírói jegyzőkönyvei között található ítélet. 1926. május 9.-május 26. MOL К 26. J. tétel 1389. es. 58 Indicium: ismérvek, jelek. 59 Az ÁTI Budán, a Retek u. 45. sz. alatt működött. Eredetileg a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó katonai térképészeti intézet volt, amely 1919 februárjában jött létre és a M. kir. Katonai Térképező Csoport nevet viselte, vezetője Haits Lajos volt. Az Intézet 1921-ben a M. kir. Katonai Térképező Intézet nevet vette fel. A trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseinek következtében egyes katonai intézményeket és intézeteket más tárcák hatáskörébe kellett áthelyezni, így 1922-ben az Állami Térképészeti Intézet, a Pénzügyminisztérium XIII: C. osztálya lett, amely felett megmaradt a HM felügyeleti joga. A névváltozás ellenére az intézmény szervezete és személyzete változatlan maradt, a legjelentősebb változás az volt, hogy Haits Lajos ezentúl a vezértanácsnok rangot viselte. Haits Lajos, Kurtz Sándor és utódaik ugyanakkor tábornokok és az Intézet parancsnokid voltak. A Honvédelmi Minisztériumnak meszemenő érdeke volt, hogy teljesen elhatárolódjon az ÁTI-ban történtektől. A parlamenti bizottság 1926. február 19-i ülésén a bizottság elnöke ismertette a Honvédelmi Miniszter átiratát, amelyben többek között olvasható: ,A parlamenti bizottság jan. 30-i ülésén
