Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
A MÜNCHENI VÁLSÁG ÉS MAGYARORSZÁG 709 lyére kell tenni egy katonailag gyenge kis ország szerepét ebben a nagyhatalmi alkuban. Budapesten a müncheni konferencia összehívásáról szóló hírt örömmel fogadták, hiszen az abban résztvevő négy nagyhatalom: Németország, Olaszország, Anglia, Franciaország támogatást ígért a magyar kérdés rendezéséhez. A konferencia előtti napon a magyar kormány fontosnak tartotta felhívni a nagyhatalmak figyelmét a magyar követelésekre. Ezért szeptember 28-án a berlini magyar követ egy teljes órán át faggatta Göringet, hogy szóba kerül-e a müncheni összejövetelen a magyar kérdés. Göring a németek legmesszebbmenő támogatásáról biztosította a követet, noha jól tudta, hogy a magyar kérdés nem szerepel a napirenden.76 Barcza londoni magyar követnek csak a konferencia napján, Chamberlain Münchenbe történő elutazása előtt, sikerült eljuttatni a brit miniszterelnökhöz a magyar kormány követeléseit, kérve azok támogatását.7 7 Csáky, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Münchenbe repült. Közvetlenül a konferencia előtt tárgyalt előbb Hitlerrel, majd Mussolinivei. Mindkettőjükkel ismertette Magyarország álláspontját, amely a magyar területek visszacsatolását követelte, az 1910. évi népszámlálási adatok alapján, valamint Szlovákia és Kárpátalja számára népszavazást sürgetett. Mind Hitler, mind pedig Mussolini megértéssel fogadta Csáky előterjesztését és érveit.7 8 Mussolini határozott ígéretet tett, hogy mihelyt a szudétanémet kérdéssel végeznek, azonnal felveti a magyar és a lengyel kívánságokat, s követeli, hogy ezeket ugyanolyan alapon rendezzék, mint a németekét. „Ha eme minimális program sem megy — mondta Mussolini — akkor támadjanak. Teremtsenek fait acomplit." De a konferencián Mussolini korántsem volt olyan harcias, szó nélkül alávetette magát Hitler akaratának, aki viszont nem volt érdekelve abban, hogy a probléma magyar és lengyel vonatkozásai a négyhatalmi konferencia elé kerüljenek, s erről itt döntés szülessen. Egyrészt e kérdés megoldatlan voltára való hivatkozással el lehetett húzni a csehszlovák határok biztosítását, (amit a nyugati hatalmak terveztek), másrészt miután Hitler meggyőződött a nyugati hatalmak teljes kapitulációjáról, nem támogatta többé a magyar és a lengyel követeléseket. Különösen nem volt érdekelve abban, hogy a kérdés konkrét rendezésébe Anglia és Franciaország is beleszóljon. Ezért örömmel fogadta a nyugati hatalmaknak a magyar-csehszlovák és a lengyel-csehszlovák kétoldalú tárgyalásokra vonatkozó javaslatát. Hitler tisztában volt azzal, hogy ezek a megbeszélések nélküle nem bonyolódnak le, s így ő mondja ki az utolsó szót. A magyar és a lengyel kérdést a müncheni konferencia nem oldotta meg. Mindössze az történt, hogy a négy nagyhatalom képviselői a müncheni egyezményhez olyan függeléket csatoltak, amely kimondta: , Amennyiben a Csehszlovákiában élő lengyel és magyar kisebbségek problémáját az érdekelt kormányok három hónapon belül egyezség útján nem rendeznék, a kérdést a ma összegyűlt négy nagyhatalom kormányfői újabb értekezleten tanulmány tárgyává fogják tenni".7 9 Noha a müncheni megállapodás megteremtette a Csehszlovákiával kapcsolatos magyar igények teljesítéséhez a feltételeket, a döntéssel Budapesten nem 76 DIMK Π. köt. 415. dok. 673-674. 77 DIMK. II. köt. 428. dok. 684-685. 78 DIMK: Π. köt. 423. dok. 680-681. 79 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Budapest, 1966. 439.
