Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
710 ÁDÁM MAGDA voltak megelégedve. Vonatkozik ez a kormányra, a különböző politikai irányzatú pártokra és a sajtóra egyaránt. A trianoni béke revideálását a magyar társadalom szinte valamennyi rétege kívánta. A különbség csak a hogyan kérdésében jelentkezett. Voltak, akiknek a hogyan kérdése nem számított. Jelentős körök azonban lehetőleg Hitler segítsége nélkül a nyugati hatalmak támogatásával kívánták felszámolni a trianoni igazságtalanságokat. Ide tartozott a kormánypárt konzervatív liberális szárnya, (a Bethlen körül csoportosulok), a Szociáldemokrata Párt és a Polgári Liberális Párt.8 0 Mindössze egy politikai párt volt, amely a revíziót helytelenítette. A kommunista párt. Ez a párt azonban Magyarországon illegalitásban volt. A Csehszlovákiában legálisan működő magyar kommunisták síkra szálltak Csehszlovákia egységének védelmében, s elítélték a magyar revíziós politikát. Imrédy 1938 október l-jén megtartott rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy a müncheni egyezménynek pozitív következményei is vannak a magyarok számára, hiszen a négy nagyhatalom aláírt egy olyan egyezményt, amely a magyar kérdés megoldását is követeli. Nem lehet azonban a magyar kormány elégedett addig, amíg a gyakorlatban ezt a kérdést ugyanolyan nem alapon rendezik, mint a német kérdést. Majd végül határozottan kijelentette: „Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy álláspontunk megvalósításánál semmilyen nehézségtől nem riadunk viszsza."8 1 A magyar kormány, noha München után valóban fokozta Csehszlovákia elleni aktív fellépését, egy dologtól mégis visszariadt. A lengyel kormány tanácsa és biztatása ellenére mégsem merte magát rászánni, hogy a lengyelekhez hasonló módon követelje a területek átadását. A lengyel kormány, amely mélyen meg volt sértve, hogy a nagyhatalmak még formailag sem hívták meg a müncheni konferenciára, s kikapcsolásával döntöttek, elhatározta, hogy a nagyhatalmak döntését figyelmen kívül hagyja. Szeptember 30-án, tehát a döntés napján, ultimátumszerűén követelte Prágától a tescheni terület azonnali átadását. Az ultimátum elküldésével egy időben a lengyel hadsereg készen állt a támadásra. A csehszlovák kormány október 1-i válaszjegyzékében tudatta Varsóval, hogy kész azonnal megkezdeni a terület átadásának lebonyolítására vonatkozó megbeszéléseket. Magyarország nem követte Lengyelország példáját. Imrédy tisztában volt azzal, hogy az ország földrajzi, politikai és katonai helyzete, továbbá Csehszlovákiával kapcsolatos területi igényei nem hasonlíthatók a lengyelekéhez. Ε kérdés elemzésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy amíg Lengyelország 250 ezer, addig Magyarország 1 millió 30 ezer 714 lakosú területet követelt Csehszlovákiától. Továbbá Lengyelország 34 millió főt számláló, komoly hadsereggel rendelkező hatalom volt, a 9 milliós Magyarországnak pedig alig volt hadserege. A magyar kormánynak számolnia kellett azzal, hogy ultimátumszerű követeléseit Prága nem teljesíti (a müncheni egyezmény erre nem is kötelezte). Ez esetben Magyarország igen nehéz helyzetbe került volna. Vagy támadást intéz Csehszlovákia ellen, s itt szembe találja magát a mozgósított, korszerűen felfegyverzett csehsz-80 Lásd erről László Szarka: Versuchung und Irrwege der Revision. Die tschechoslowakische Frage in der ungarischen politischen Öffentlichkeit 1938. In: München, 1938. Das Ende des alten Europa.. 1990. 321-344.; valamint München 1938. Diplomáciai és politikai dokumentumok. Budapest, 1988. 81 Pester Lloyd 1938. október 2.
