Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
702 ÁDÁM MAGDA a sérelmekről, megoldásukhoz támogatását kérte. Chamberlain első németországi látogatása után a párt álláspontja ebben a kérdésben radikalizálódott. Megengedhetetlennek tartotta a diszkriminációt a német és a magyar érdekek között. A szeptember 17-i határozatban már a magyarság önrendelkezési jogáért szállt síkra, ennek érvényesítése érdekében népszavazást követelt. Németországból hazatérve a magyar kormány intézkedéseket foganatosított a hadsereg felfegyverzésének felgyorsítására, s konkrét lépéseket tett a magyarnémet és a magyar-lengyel katonai együttműködés kiépítésére. Ezt kívánta elősegíteni a magyar katonai vezetők németországi és lengyelországi látogatása. Szeptember 6-án Berlinben Keresztes-Fischer vezérkari főnök és Andorka, a hírszerző osztály vezetője megbeszéléseket folytatott Haider vezérkari főnökkel. A felek egymás iránti bizalmatlansága miatt nem tudtak konkrét egyezségre jutni. Keresztes Fischer kitartott amellett, hogy Magyarország csak később csatlakozhat a német támadáshoz. Tartózkodott attól, hogy olyan megállapodást kössön, amely Magyarországot feltétlenül kötelezné, hogy egy európai háborúban részt vegyen. A magyarok ingadozásai fokozták a németek amúgy is meglévő bizalmatlanságát. így érthető, hogy Haider, Hitler utasítására, semmilyen konkrét tényt nem akart elárulni a háborút illetően. A német-magyar vezérkari tanácskozások semmilyen konkrét megállapodáshoz nem vezettek. Andorka, a hírszerző osztály vezetője, Berlinből egyenesen Varsóba utazott, ahol több órás megbeszélést folytatott Stachiewicz lengyel vezérkari főnökkel. Megvitatták a Csehszlovákia elleni háborút, ezzel kapcsolatban a nyugati hatalmak a Szovjetunió, Jugoszlávia és Románia várható magatartását, a két ország háborús céljait. Andorka németországi benyomásaira hivatkozva hangsúlyozta: a németek hozzájárulnak ahhoz, hogy Teschent a lengyelek, Szlovákiát és Kárpátalját a magyarok szállják meg. „Nekünk magyaroknak lesz az a feladatunk, hogy a Felvidéket birtokba vegyük, illetve a cseh állam várható összeomlása után a megszállás révén pacifikáljuk."5 0 Andorka Varsóban meggyőződött arról, hogy a lengyel katonai és politikai vezetés hadviselő félként nem kíván részt venni a Csehszlovákia elleni európai háborúban. A csehszlovák kérdés békés rendezését kívánják, aminek során a tiszta német területek Németországhoz, Teschent Lengyelországhoz, a Felvidéket és Kárpátalját Magyarországhoz csatolnák. Ez utóbbi kérdésben azonban nézeteltérés volt a lengyel katonai és politikai vezetés között. Amíg a katonák a lengyel érdekek szempontjából a legkívánatosabbnak tartottak egy tiszta cseh-szlovák állam megőrzését, addig a politikai vezetés, főleg Beck külügyminiszter egyértelműen amellett foglalt állást, hogy Szlovákiát — a Lengyelországhoz kerülendő északi sávot kivéve — Magyarországhoz kell csatolni. A lengyel diplomácia vezetője keresztül vitte, hogy Varsó és Budapest között a két állam együttműködésére vonatkozó gentlemen's agreement jött létre, amelynek tényét és tartalmát a legnagyobb titokban tartották.51 Ennek értelmében szeptember második felében sor került a magyar-lengyel politika összhangba hozatalához szükséges konzultációkra. Az a félelem, hogy a Németországgal folyó alkunál a nagyhatalmak megfeledkeznek a magyar és lengyel követelésekről, együttműködésre késztette őket. 50 DIMK II. köt 331. dok. 588-591. 61 DIMK. II. köt. 320. dok. 377.
