Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
694 ÁDÁM MAGDA zott. Tárgyalt Benes köztársasági elnökkel, Hodza miniszterelnökkel és Krofta külügyminiszterrel. A megbeszélések a német veszélyről, az azzal szembeni védekezésről, valamint a magyar-csehszlovák viszony normalizálásáról szóltak. Benes Németország ellensúlyozására a Bécs-Budapest-Prága háromszög létrehozását tartotta fontosnak. Gratz ezzel egyetértett. A magyar-csehszlovák közeledésre azonban nem látott más módot, más lehetőséget, mint a határkérdés megoldását „Mindhárom úr — hangzott Gratz jelentése — elutasítóan válaszolt.". A legenyhébben tiltakozott Benes, aki azt mondta: „amennyiben valóban benső viszony jöhetne létre Csehszlovákia és Magyarország között, akkor a jövőben felmerülhetnének lehetőségek a legkényesebb kérdéseknek a magyar óhajtással számoló rendezésre is."1 9 A magyar kormányok általában a bensőséges viszony feltételeként a határrevíziót tartották. Hodza azonban kizártnak tartotta a határrevíziót, mert — ahogy érvelt — lehetetlenség, hogy Csehszlovákia a relatíve gyenge Magyarországnak területeket adjon, s a hatalmas Németország által kívánt területeket megtagadja. A csehszlovák vezetők változatlanul Magyarország katonai egyenjogúságának elismerését emlegették, mint egyedüli olyan engedményt, amelyet a közeledés érdekében hajlandók hozni. Benes a megbeszélést azzal zárta le, hogy ha mindaz bekövetkezik, amit Gratz jósolt a német veszélyt illetően, akkor „a cseh nép, amely már évszázadokig élt a Szent Római Birodalom gyomrában, el fogja bírni azt, ha a jövőben újból egy pár évszázadot egy másik Német Birodalom gyomrában fog élni."20 Gratz prágai tárgyalásai semmivel sem vitték előre a magyar-csehszlovák kérdést. Pedig ez volt az utolsó lehetőség egy ésszerű kompromisszumra. Nem egészen egy héttel a megbeszélések után bekövetkezett Ausztria annexiója, amely nemcsak Csehszlovákiára, hanem Magyarországra is komoly veszélyt jelentett. Az Anschluss nagy változásokat, nagy átcsoportosításokat idézett elő a térségben. A közép-kelet-európai kisállamok hivatalos politikája — Csehszlovákiát kivéve — azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy a két testvérnép egyesülése nem érinti őket. A Berlinbe küldött gratulációs táviratok és az elismerő szavak mélyén ott húzódott az aggodalom, a félelem, amely különösen a harmadik birodalom szomszédságába kerülő államokat jellemezte. Találóak Litvinov szavai: „bár Magyarország és Jugoszlávia most hozsannát kiált a Reich felé, ő azonban meg van győződve, hogy lelkük mélyén mindkettő segítségért kiált."21 Hasonlókat állapított meg Kobr budapesti csehszlovák követ Kányával folytatott beszélgetése alapján. „Kánya magabiztossága erőltetett, látszólagos, és mögötte ugyanaz a félelem rejlik, amely a harmadik birodalom szomszédságába került összes államokéban él."2 2 Bethlen István volt miniszterelnök a parlament felsőházi ülésén, valamint a Pesti Naplóban írt cikkében hangot adott e félelemnek, amikor rámutatott arra a veszélyre, amelyet a szomszédos kis gyenge állam helyére került hatalmas birodalom jelent. „Egy ilyen nagyhatalom — hangsúlyozta — minden eszközzel 19 Uo. 20 Uo. 21 OL: Küm. pol. 1938-21/7-1120. 22 AMZV PZ. Budapest, 1938. 16539.
