Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
A MÜNCHENI VÁLSÁG ÉS MAGYARORSZÁG 693 A magyar kormány római próbálkozásai sem jártak sikerrel. Olaszország a csehszlovák kérdést főleg a nyugati hatalmakkal összefüggésben vizsgálta. Egy esetleges, csak Németországra, Magyarországra és Csehszlovákiára korlátozódó háború távol állt érdekeitől. Ebben az esetben Olaszország semleges kívánt maradni, s elhatározásán csupán Németország nyomására változtatott volna. Ennek ellenére Pariani felelőtlenül, mint annyiszor, most is katonai segítséget ígért Magyarországnak. A konkrét megbeszélések elől azonban kitért.14 A Darányi kormány fontosnak tartotta tisztázni a Csehszlovákiával kapcsolatos lengyel álláspontot is. Annál is inkább, mert 1938 tavaszán egyre több jelzés érkezett arról, hogy a lengyel politikai, de főleg katonai vezetésnek Szlovákiával és Kárpátaljával kapcsolatban a magyar elképzelésekkel ellentétes tervei vannak.15 Ε kételyeket Horthy Varsóban tett látogatása sem oszlatta el. Amíg Kárpátalja kérdésében sikerült azonos álláspontot kialakítani, és szoros együttműködést létrehozni, addig Szlovákia sorsát illetően továbbra is egy sor tisztázatlan, bizalmatlanságra okot adó kérdés maradt nyitva. Ez arra késztette a magyar kormányt, hogy titkos tárgyalásokat kezdjen Tisoval Szlovákiának Magyarországhoz való csatolásának kérdésében.16 Tiso három pontban foglalta össze feltételeit, amelyek teljesítése mellett kész Szlovákiát Magyarországhoz csatolni. Ezek: 1. Központi hivatal végrehajtó hatalommal Szlovákia közigazgatását illetőleg és szlovák nyelv hivatalos használata. 2. Külön országgyűlésféle és törvényhozó hatalom a saját belügyekben, vallás- és közoktatásügyben. 3. Költségvetési quota. 17 A magyar kormány elfogadta Tiso kívánságait. 1938 tavaszán a csehszlovák kormány további erőfeszítéseket tett, hogy a megszakadt magyar-kisantant tárgyalásokat felújítsa. Miután Románia ezt most is akadályozta, kész volt nélküle megegyezni Magyarországgal. Ezt több alkalommal tudatta a magyar kormánnyal. A javaslatot Budapesten tartózkodva fogadták. A prágai magyar követség utasítást kapott, hogy ilyen ajánlatokkal szemben „receptive" viselkedjen. Magyarországon azonban voltak politikai körök, amelyek a magyar-csehszlovák viszony normalizálását fontosnak vélték. Ide tartozott Gratz Gusztáv, exkülügyminiszter,1 8 aki közvetlenül az Anschluss előtt, március 5-én Prágába uta-14 A magyar-olasz kapcsolatokról a csehszlovák válság időszakában lásd: Réti György: Budapest-Róma Berlin árnyékában. Magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1932-1940. Budapest, 1998; valamint Kis Aladár: Magyarország külpolitikája a második világháború előestéjén. Budapest, 1963. 15 Koscialkowski az 1936. áprilisi budapesti látogatása során biztosította a magyar kormányt, hogy Lengyelországnak Szlovákiában és Kárpátalján nincsenek területi követelései, s ezek Magyarországhoz csatolandók. Ennek ellenére egyre több jelzés érkezett Budapestre, miszerint bizonyos lengyel politikai és főleg katonai körök eltérnek ettől. 16 1938 májusában az eucharisztikus kongresszusra érkező Tisoval Kánya külügyminiszter hosszan tárgyalt Szlovákiának Magyarországhoz való csatolásáról. Ezek a titkos megbeszélések 1938. szeptember végéig folytatódtak. DIMK II. 403. dok. 665-666. Tiso fontosnak tartotta, amikor 1938. szeptember 23-án Beneshez utazott, értesíteni a magyar kormányt, hogy útjának célja elejét venni a vádnak, miszerint nem használ ki minden lehetőséget.Ez alkalommal ismét megerősítette Magyarországhoz való csatlakozására vonatkozó szándékát. DIMK II. köt. 388. dok. 645-646. 17 DIMK II. köt. 122. dok. 288. 18 Gratz mindig a magyar-csehszlovák megegyezés híve volt. Mint külügyminiszter 1921-ben is kísérletet tett erre. Nem sikerült megállapítani, hogy 1938-ban hivatalos megbízásnak tett-e eleget. Annyi bizonyos, hogy Prágából hazatérve Kánya kérésére a megbeszélésekről jelentést készített. DIMK I. köt. 407. dok. 635-638.
