Századok – 1999

Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685

A MÜNCHENI VÁLSÁG ÉS MAGYARORSZÁG 689 gyar hivatalos politika ismét hirdetni kezdte a revízió szükségességét. Tette ezt maga Bethlen is. Bethlen békés revízióra gondolt. Azt Olaszország és a nyugati hatalmak támogatásával kívánta végrehajtani. Hitler hatalomra kerülése gyökeres változásokat hozott Magyarország Csehszlovákiával kapcsolatos politikájában. A tárgyalt időben, a miniszterelnöki székben Gömbös Gyula németbarát politikus ült, aki az Olaszországgal való kapcsolatainak megőrzése mellett Németországra is kívánt orientálódni. A két nagyhatalom segítségével revideálni a trianoni békét. Csalódással kellett tudomásul vennie, hogy Hitler nem támogatja a totális revízióra irányuló törekvéseit. Nincs szándékában visszaállítani a háború előtti állapotokat. A náci Németország Dunavölgyi politikáját ugyanis nem az egyes országoknak a statusquohoz való viszonya határozta meg. Nem eszerint csoportosította a térség államait, illetve nem ez szabta meg a velük való kapcsolatát. Ezzel ugyanis — miután Ausztriát eleve leírta — leszűkítette volna stratégiai bázisát Magyarországra, amely fontos volt ugyan, de nem elégséges expanziós terveinek „békés" úton való megvalósításához. Hitler nagy súlyt fektetett arra, hogy a háborúra való felkészülése előtt, fegyveres konfliktus nélkül, végrehajtsa Ausztriával és Csehszlovákiával kapcsolatos terveit. Ehhez viszont meg kellett osztani mind a dunai államokat, mind pedig nyugati szövetségeseit. Vagyis a történelem során oly gyakran — és eredményesen — alkalmazott „divide et impera"-t hívta segítségül. Ez lehetővé tette, hogy szinte valamennyi közép-kelet-európai állam — Csehszlovákiát kivéve — versenyt futott Hitler kegyeinek megnyeréséért. Ezt, a számára kedvező helyzetet Hitler azzal kívánta fenntartani, hogy nem követelte egyszerre a versaillesi békerendszer teljes revízióját, mert ez — mint mondotta — összekovácsolná annak megalkotóit, az idő által már kikezdett entente cordiale-t és a kisantantot. Az utóbbi megosztása érdekében Jugoszlávia és Románia irányában baráti politikát folytatott. A két államot meg akarta nyerni előbb gazdaságilag, majd politikailag magához láncolni. Ezért nem támogatta az ellenük irányuló magyar revíziós törekvéseket. A magyar kormánynak azt tanácsolta, majd követelte tőle, hogy Jugoszláviával egyezzen meg, Romániával hozzon létre egy modus vivendit, s minden erőt Csehszlovákia ellen koncentráljon. A magyar kormányok hosszú ideig nem fogadták el a részleges revízióról szóló hitleri koncepciót. (Vonatkozik ez Gömbösre is.) Azt remélték, hogy a másik két szomszéd — Jugoszláviával és Romániával — szembeni területi igényeiket Olaszország támogatásával megvalósítják. Berlinben felháborodással vették tudomásul, hogy a magyar kormányok figyelmen kívül hagyják „tanácsaikat". Jugoszlávia ellen továbbra is együttműködnek a Németországgal akkor még szemben álló Olaszországgal. Hitler és Göring határozottan tiltakozott ez ellen. Szót emeltek Olaszország magyarországi befolyása ellen. A magyar kormány nehéz dilemma elé került. Hiszen a két baráti nagyhatalom tanácsai ellent mondtak egymásnak. A paradox helyzetet Hitler-Mussolini kibékülése oldotta meg, ami Gömbös vágyálma volt, s a maga részéről minden erővel ezt próbálta elősegíteni. A Berlin-Róma tengely létrejötte után a Duce azonban kénytelen volt alkalmazkodni Németország közép-kelet-európai politikájához. Megváltoztatta Jugoszláviával kapcsolatos ellenséges magatartását. A vele való megegyezésre törekedett. Ezt most a magyar kormánynak is javasolta, majd követelte.