Századok – 1999

Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685

690 ÁDÁM MAGDA S miután a magyar-román kapcsolatok rendezését Mussolini mindig — így most is — fontosnak tartotta, maradt Csehszlovákia, amelynek kárára kívánta kielégíteni a magyar revíziós törekvéseket. Ebben a helyzetben a magyar kormány több vonatkozásban módosította eddigi külpolitikáját. Elfogadta a német, s most már az olasz követelést, a részleges revíziót illetően és lépéseket tett, hogy Jugoszláviával és Romániával, de főleg az előbbivel megegyezzen. Ezzel egy időben az egyre szűkülő mozgásterének szélesítése céljából több pilléren nyugvó külpolitikára tért rá. Németországgal és Olaszországgal való együttműködése mellett, a német túlsúlytól tartva, Magyarország szuverenitását féltve, más biztosítékokat keresett. A nyugati hatalmak, mindenekelőtt Anglia felé kezdett orientálódni. Ez a politika főleg Bethlen volt miniszterelnök nevéhez fűződött, aki bukása után is meghatározó befolyással rendelkezett. Nagy hatással volt magára Horthyra is. Bethlen olyan politikusokat igyekezett hatalomra segíteni, akik készek voltak lazítani a német alárendeltségen és több pilléren nyugvó külpolitikát folytatni. Félreállításukon fáradozott, ha ettől eltértek. Darányi és Imrédy politikai pályafutása ezt bizonyítja. Darányi, aki Gömbös után került hatalomra, kormányzásának első szakaszában Bethlen elképzeléseihez tartotta magát. Ebben az időben indultak a nyugati hatalmak által is szorgalmazott magyar-kisantant tárgyalások, amelyek célja: normalizálni Magyarország viszonyát a szomszédokkal. A megbeszéléseket Benes kezdeményezte. A Rajna-vidék megszállása, a nyugati hatalmak ezzel kapcsolatos tétlensége rádöbbentette a csehszlovák köztársasági elnököt arra, hogy illúziókban ringatta magát, amikor Csehszlovákia Németországgal szembeni védelmét a nyugati hatalmakra bízta. Ebben a helyzetben fontosnak tartotta a Magyarországgal való mielőbbi megegyezést. Ezt lehetőleg a kisantanton belül kívánta megvalósítani. Szövetségeseinek akadályoztatása esetén azonban kész volt Magyarországgal külön is megegyezni. Ezt tudatta Belgráddal és Bukaresttel. Benes fenti elhatározása szerepet játszott abban, hogy a román kormány, amely Jugoszláviától eltérően ellenezte a kisantat-magyar tárgyalásokat, végül hozzájárult azokhoz. A kisantant-magyar megbeszélések 1937 tavaszán indultak s bilaterális alapon három kérdésről folytak: megnemtámadási egyezmény megkötéséről; Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismeréséről; a kisebbségek kérdéséről. Magyarország elérte, hogy ez utóbbi kérdés, amelyet eddig szomszédai belpolitikai problémaként kezeltek, a nemzetközi tárgyalások asztalára került. Cserében azonban egy megnemtámadási egyezményt kértek tőle, amit kész volt megkötni. Az a tény, hogy Magyarország Csehszlovákiával is tárgyalt — méghozzá egy megnemtámadási egyezményről is — nagy felháborodást váltott ki Berlinben. 1937 őszén Hitler elérkezettnek látta az időt, hogy a magyar külpolitikával kapcsolatos aggályait tisztázza. A Fall Grün terv első változata, amely komoly szerepet szánt Magyarországnak a Csehszlovákia elleni háborúban, már készen állt. így érthető, hogy a csehszlovák kérdés megbeszélése céljából a magyar kormányt Németországba hívta. 1937. november 21-én Darányi miniszterelnök Kánya külügyminiszter, Röder honvédelmi miniszter és Rátz vezérkari főnök kíséretében Németországba utazott. A magyar miniszterelnök először Göringgel, majd Hitler-