Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
672 ТОМКА BÉLA A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és más nagybankok affiliálásai nem estek egybe a válságokkal, miként az pl. Németországban jellemző volt. Ez is oka lehetett annak, hogy — mint láttuk — a nagybankok igen ritkán olvasztottak magukba pénzintézeteket. A Kereskedelmi Bank például csak a Máramarosi Takarékpénztárral és a Kassai Általános Takarékpénztárral került affiliációs kapcsolatba szanálásuk révén.8 4 3. Az előbbiekben a magyar bankrendszer fontos sajátosságait igyekeztünk bemutatni nemzetközi összevetések segítségével 1880 és 1913 között. A kicsiny specializációs fok, ugyanakkor a beruházási üzletek viszonylag alacsony szintje még a legnagyobb bankok esetében is, vagyis a sajátos univerzális bankok jelenléte, a pénzintézetek nagy száma, s relatív stabilitása, a koncentráció hiánya mindenképpen a legfontosabb jegyek közé sorolhatóak. A következőkben arról lesz szó, hogy milyen tényezők vezethettek e sajátos vonások kialakulásához. Mindenekelőtt a nemzetközi gazdaságtörténeti irodalomban a bankrendszerek jellemzőit magyarázó két fontos faktort, a tőkeellátottság mértékét és az állam illetve a jegybank szerepét vesszük szemügyre. Mivel ilyen vizsgálatok a magyar bankrendszert illetően eddig egyáltalán nem folytak, megjegyzéseink gyakran vázlatosak illetve hipotetikusak lesznek. A bankrendszer formálódására ható erők Az univerzális illetve specializált bankrendszerek sajátosságainak máig legelterjedtebb magyarázata a gazdaságtörténeti irodalomban a tőkeellátottság szintjének változásán alapul. Ε nézőpont talán legjellemzőbb és egyben legismertebb képviselője A. Gerschenkron, aki szerint a brit iparosodást az ipari vállalkozások önfinanszírozása jellemezte, míg a későn iparosodok, vagyis az elmaradottabb országok/nemzetgazdaságok ipari cégei erre nem voltak képesek. Ekkor ugyanis már megnövekedett a beruházások tőkeigénye, amit csak a tőkék összegyűjtésével-koncentrálásával lehetett fedezni. Gerschenkron szerint pedig ezt — az elmaradottság fokától függően — vagy a beruházási bankok, illetve még inkább az univerzális bankok finanszírozták, vagy — ahol már ezek sem voltak képesek teljesíteni e feladatot — az állam lépett közbe, s maga folytatta az iparosítás finanszírozását a külföldi tőke bevonásával és az adók átcsoportosításával.85 A tőkehiány létezésével illetve mértékével kapcsolatban kétségek merültek fel több ország esetében. A múltban a korai német iparosodásra vonatkozóan a kutatók nagy része nyilvánvaló tényként kezelte a tőkehiányt, csupán azt tartva kérdésesnek, hogy a hiány a tőkefelhalmozás alacsony szintjének, vagy a rendelkezésre álló tőke nem megfelelő allokációjának eredménye volt.8 6 Ma már a gaz-84 Az affiliálások rendkívüli felgyorsulása a Hitelbank esetében sem válságok eredménye volt, sokkal inkább az új igazgató, Ullmann Adolf üzletpolitikai elképzeléseihez köthető. (A Pénzvilág, 1914. május 23. 655.) 85 Gerschenkron: Economic Backwardness i. m. 86 Lásd pl.: Jürgen Kocka: Unternehmer in der deutschen Industrialisierung. Göttingen, 1975. 65.; Whale: i. m. 10. s köv.; Knut Borchardt: Deutschland, 1700-1914. In: Carlo M. Cippola-Knut Borchardt (Hrsg.): Die Industrielle Revolution. Stuttgart-New York, 1976. 62. s köv.
