Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
A MAGYAR BANKRENDSZER FEJLŐDÉSE ... 1880-1931 673 daságtörténészek jelentős része a korai iparosodás kismértékű tőkemobilizációját az ipar csekély tőkekeresletére vezeti vissza, jóllehet ők is elismerik, hogy bizonyos időszakokban — így az 1850-es évek boom-jának végén és az 1870-es években — a tőkehiány már növekedést gátló tényezővé vált.8 7 A tőkehiány mint az univerzális bankrendszer kialakulásának döntő tényezője minden jel szerint Ausztria — vagyis a kettős Monarchia nyugati területeinek — vonatkozásában sem állja meg a helyét magyarázatként: Gerschenkron egy késői művében maga is elismerte ezt.8 8 Az utóbbi évtizedek magyarországi gazdaságtörténeti irodalmában a tőkehiány és a nyomában járó tőkeimport a dualizmuskori gazdasági átalakulás kulcskérdéseként jelent meg, s így a bankrendszer formálódásának magyarázatában is döntő szerephez jutott.89 Ha azonban — mint korábban bemutattuk — a magyar bankok beruházási üzleteinek intenzitása mérsékelt volt, akkor nyilvánvaló, hogy a magyar bankrendszer nem reagált a gerschenkroni séma szerint még az esetleg valóban létező tőkehiányra sem. Ezáltal a tőkehiány jelentősége a magyar bankrendszer formálódásában eleve relativizálódik, az iparosodás okozta tőkehiány kevéssé magyarázhatja a magyar bankrendszer sajátosságait. Véleményünk szerint a nagy mértékű tőkehiány létezése egyébként sem kellően bizonyított a dualizmuskori Magyarországon. A keresleti oldalról elmondhatjuk, hogy a növekedési folyamatban a tőkeigényes ipar szerepe valószínűleg kisebb volt, mint azt korábban feltételezték.9 0 Magyarország tehát — természetesen csupán ebből a szempontból — a dán példához hasonlított: mindkét országban gyors gazdasági növekedés zajlott le a 19. század végén-20. század elején, anélkül azonban, hogy az igazán tőkeigényes lett volna. Ezenkívül — mint láttuk — a tőkeigényes iparágakban működő cégek jelentős részénél feltételezhető az önfinanszírozás számottevő volta. Másrészt — immár a tőkekínálati oldalra áttérve — utalunk arra, hogy milyen sajátosan kedvező adottság volt Magyarország számára a Monarchia egységes tőkepiaca, melynek segítségével — közismert módon — bonyolódott le a nagyarányú osztrák tőkebeáramlás, jelentősen javítva a tőkeellátottságot.9 1 Ha tehát a tőkehiány nem lehetett kulcstényezője a magyarországi bankfejlődésnek, elképzelhető, hogy a magyarországi nagybankok alacsony fokú univerzalitásának éppen a viszonylag jó tőkeellátottság volt az egyik oka? Ennek a feltételezésnek ellentmond a bankfejlődés dinamikája. A világháború felé közeledve ugyanis — mint szintén láttuk — a bankrendszer univerzalitása nem csökkent, 87 Richard H. Tilly: Die Industrialisierung des Ruhrgebiets und das Problem der Kapitalmobilisierung. In: Uő.: Kapital, Staat und sozialer Protest in der deutschen Industrialisierung. Göttingen, 1980. 65-76.; Uő.: Germany, 1815-1870. In: Rondo Cameron (Ed.): Banking in the Early Stages of Industrialization. New York, 1967. 151-182.; Born: Geld und Banken i. m. 92.; Richard H. Tilly: Financial Institutions and Industrialization in the Rhineland, 1815-1870. Madison, 1966. 88 Gerschenkron: An Economic Spurt i. m. 89 Berend T. Iuán-Ránki György: Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában, 1900-1914. Bp., 1955.; Az egész közép-kelet-európai térségre hasonló tézist fogalmaz meg: Berend T. Iván-Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Bp., 1969. 109.; A tökeimport problémájának historiográfiai áttekintésére: Kövér György: A dualizmus-kori tökeimportszámítások historiográfiai és módszertani kérdései. Aetas, 1992. 4. sz. 5-18. 90 John Komlos helyesbíti Berend T. Iván és Ránki György és mások adatait: Komlos: Az Osztrák-Magyar Monarchia mint közös piac i. m. 213-214. 91 Berend T. Iván-Ránki György: Nemzeti jövedelem és tőkefelhalmozás Magyarországon. In: Berend T. Iván-Ránki György: Gazdaság és társadalom. Bp., 1974. 36-58.
