Századok – 1999

Történeti irodalom - Anderson Paul and Mann Nyta: Safety first. The making of New Labour (Ism.: Jemnitz János) III/648

648 TÖRTÉNETI IRODALOM a Szocialista Internacionálé, vagy a kevésbé említett Nemzetközi Parasztunió állásfoglalásai, másrészt a hazai tömegmozgalmak irányultsága és eredményei. Ez utóbbiakról azért is említést kell tenni, mert a falvakban nem október 23-án vagy azt követően, hanem már a nyár végétől megindult és szélesedett az alkalmatlan termelőszövetkezetek elhagyására, majd feloszlatására, a tagosítások megakadályozására és a kötelező terménybeadás megszüntetésére irányuló mozgalom, amely azonban csak részben ért célhoz október-november fordulójáig. Ugyanez az állítás érvényes a többi követelés esetében is. Az már természetesen nem e kötet dolga, hogy akár az itt említettek körére, vagy még inkább a politikai pártok november 4-e utáni kilátástalan helyzetéről és megszűnéséről is közöljön dokumentumokat. A megszűnés olyan állomásaira, mint főleg a kisebbek esetében a hamari feloszlás, majd 1957 elejétől a teljes visszavonulás és valamennyiük működésének beszüntetése, utalás történik ugyan az előszóban, mindezek dokumentálása azonban már további és az előbbiekhez képest más típusú források feltárásával lehetséges. Amire azonban a kötet közreadói a szerkesztői előszó szerint vállalkoztak, azt eredményesen teljesítették is: mind amaz idők kortársai, mind a későbbi nemzedékek számára valóságos segítséget nyújtanak a történelemben való helyes eligazodáshoz. Érdemes tehát szakmán belülieknek és kívülieknek is elolvasni, tanulmányozni a kötetben közölt dokumentumokat. Orbán Sándor Paul Anderson and Nyta Mann SAFETY FIRST. THE MAKING OF NEW LABOUR Granta Books, London 1997. 456 o. A BIZTONSÁG MINDENEKELŐTT. AZ ÚJ MUNKÁSPÁRT KIALAKÍTÁSA Remekül megírt tartalmas, anyaggazdag és kritikus könyv, amely perdöntően bizonyítja, hogy modern, vagy ha úgy tetszik posztmodern korunkban is lehet jelenkortörténetet írni, méghozzá úgy, hogy időtálló legyen. A két szerző régi újságíró: Anderson a patinás New Statesman főszerkesztő-helyettese, majd a baloldali munkáspárti Tribune hetilap főszerkesztője volt, Nyta Mann pedig a New Statesman szerkesztő-helyettese. Vagyis évek óta „írták" témájukat, gyűjtötték a dokumentációt - s ezek után úgyszólván hetek alatt már meg is tudták jelentetni, Blair és a Labour Party (a továbbiakban LP) 1997. májusi választási győzelme és a Tony Blair vezette új LP kormány első száz napja után ezt a hallatlanul sok ismeretet nyújtó és egyben elemző könyvet. A szerzők már előszavukban jelzik, hogy ők nem tartoznak az új LP lelkes hívei és hirdetői közé, de nem skatulyázzák magukat „a régi" LP (Old Labour) hívei közé sem: egyszerűen munkáspárti szívű és szellemiségű független, kritikus szemléletű emberekként fogtak tollat. Munkájukban a brit hagyományok szerint többen is támogatták őket. A szerzők könyvüket az 1997. májusi választás előtörténetével kezdik. Bevezető fejezetüket a John Major vezette konzervatív párt belső zavarainak, majd összeroppanásának szentelték. Am az első igazi fejezet már az LP választási győzelmével kezdődik — majd itt mindjárt kiderül, hogy a szerzők az Új LP bemutatását úgy oldják meg, hogy az új „csúcsvezetőket" mutatják be — s persze ennek során az eseményeket és témákat is. így az első helyre azonnal a nagy győztes, a hajdani fiatal Pitt óta legfiatalabb brit miniszterelnök, az 1997-ben a kormánybotot magához ragadó Tony Blair kerül. A szerzők „személyiség-bemutatásukat", ha úgy tetszik, felszíni mozzanattal kezdik: azzal, hogy mennyire gondosan megrendezték Blair diadalmenetszerű bevonulását a miniszterelnöki rezidenciára — ez már az Új LP stílusához tartozott —, s viszolygást keltett a szerzőkben, amit jól meg is jelenítettek. Háttérként pedig közölték az objektív adatokat az LP nagy előretöréséről, a konzervatívok hirtelen összeroppanásáról. Felsorolják azokat a konzervatív kabinetminisztereket, akik a választás nyomán ki is estek a parlamentből, s hangsúlyozzák, hogy az LP milyen hagyományos konzervatív választókörzeteket hódított el azokban a déli és délnyugat-angliai helyeken is, ahova eddig alig-alig tudta betenni a lábát.