Századok – 1999

Történeti irodalom - 1956 és a politikai pártok. Válogatott dokumentumok (Ism.: Orbán Sándor) III/645

645 TÖRTÉNETI IRODALOM a KV hanem az írószövetség" irányítja, és nincs elképzelésük a helyzet megoldására - a magyar hadsereg harckészültségbe helyezésén kívül. Külön szólni kell ez esetben a dokumentumokat bevezető tanulmánynak a szovjet csapatok behívásával kapcsolatos problémafelvetéséről. A szerzők a rendelkezésre álló dokumentumok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a csapatokat a szovjet nagykövettel 23-án este több alkalommal is telefonbeszélgetést folytató Gerő hívta-e be vagy a bevonulásról Moszkvában született döntés. A szerzőpáros az utóbbi verziót tartja megalapozottabbnak, s ennek alátámasztására az SZKP KB Prezídiumának 1956. október 23-i üléséről készült — magyarul is megjelent — feljegyzésen kívül azt a tényt hozza fel, hogy Andropov nagykövet október 23-án, még a felkelés kirobbanása előtt telefonon érdeklődött Lasenko altábornagytól, a Különleges Hadtest parancsnokától, hogy az a rendbontás elkerülése végett nem küldhetne-e csapatokat Budapestre. A negyedik egység, — mely a november 4-i szovjet intervenciótól 1956. december közepéig terjedő időszak dokumentumait foglalja magába, — tartalmazza a legtöbb, eddig még publikálatlan iratot. Külön ki kell emelni Malenkov, Szuszlov és Arisztov két feljegyzését a Kádár Jánossal folytatott december eleji beszélgetésükről, mely bepillantást enged annak folyamatába, hogyan alakult ki az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülésén az 1956. októberi események ellenforradalmi értékelése. A szovjet küldöttek két alkalommal is beszélgetést folytattak Kádár Jánossal, aki láthatóan nehezen tette magáévá azt a szovjet véleményt, hogy „a magyarországi felkelés valamennyi szakasza, az események kibontakozásának kezdetétől fogva, nem nemzeti forradalmi, hanem ellenforradalmi jellegű volt". A pártmegbízottak addig győzködték kitartóan Kádárt, míg az feladta korábbi „helytelen" álláspontját, s belátta, hogy szükségtelen a forradalmi események periodizációja. A kötetben most először publikált jugoszláv vonatkozású dokumentumok újabb adalékokkal szolgálnak a jugoszláv követségre menekült Nagy Imre csoport sorsának és a jugoszláv-szovjet viszony alakulásához, s érdeklődésre tarthatnak számot a román vezetőkkel ugyanerről folytatott megbeszélések anyagai is. Az 1956-os forradalom történetének mindmáig legkevésbe ismert része a magyar és szovjet állambiztonsági szervek szerepe, különösen a szovjet intervenciót követő napokban. Közismert, hogy Piros László már november első napjaiban visszatért Moszkvából Magyarországra, s hogy az október 28-án feloszlatott AVH egykori munkatársai a szovjet állambiztonsági szervekkel szorosan együttműködve részt vettek a forradalom résztvevőinek letartóztatásában. Csak reménykedhetünk, hogy egyszer megnyílik a volt KGB archívuma is, és a ma még homályos vagy ismeretlen tényekre is fény derül. Mindazonáltal a kötet ennek tisztázásához is ad néhány érdekes kiegészítést. Említésre méltó, hogy Kádárnak és Münnichnek a tömeges letartóztatások és elhurcolások elleni tiltakozása dacára folytatódott az állambiztonsági szervek reorganizációja, s hogy mennyire ragaszkodott Szeröv a „magyar kollégák" munkájához. Külön ki kell emelnünk a volt belügyminiszter, Piros László 1956. december 2-i, az SZKP KB-nek készített feljegyzését a magyar állambiztonsági szervek tevékenységéről, melynek az egykori ávéhások melletti kiállása egybecseng Szeröv érvelésével: az „ellenforradalmi elemekkel" szembeni fegyveres harcukért nem bírálat, hanem elismerés illeti őket. A dokumentumkötet értékét emeli a bevezetőkhöz és a dokumentumokhoz készített alapos jegyzetapparátus, s haszonnal forgatható a kötet végén található, a dokumentumokban előforduló személyek rövid életrajzi adatait tartalmazó annotált névmutató is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szerkesztők teljességre törekedtek — annak árán is, hogy így már máshol publikált iratok is bekerülnek a könyvbe —, s eddig ez a kötet tartalmazza az 1956-os év sorsdöntő eseményeinek legteljesebb dokumentációját. Ennek ellenére egyáltalán nem kizárt, hogy a szovjet arhívumok mélyén még mindig rejtőznek olyan dokumentumok, amelyek még tovább árnyalják a képet, s tisztázzák a ma még homályos mozzanatokat. Baráth Magdolna 1956 ÉS A POLITIKAI PÁRTOK Válogatott dokumentumok Budapest, 1998. 571 o. Szerkesztette és az előszót, utószót írta: Vida István. Az iratokat gyűjtötte, válogatta, szerkesztette és az egyes fejezetek elé a bevezető tanulmányt írta: Benkő Péter - Izsák Lajos -Strassenreiter Erzsébet - Urbán Károly - Vida István Aligha túlzás állítani, hogy e dokumentumkötet kiemelkedő helyet foglal el nemcsak a különböző politikai pártoknak az 1956. októberi felkelést követő újjászervezéséről, hanem ama kritikus