Századok – 1999

Történeti irodalom - Szovjetszkij szojuz i vengerszkij krizisz; 1956 goda. Dokumentü (Ism.: Baráth Magdolna) III/644

644 TÖRTÉNETI IRODALOM SZOVJETSZKIJ SZOJUZ I VENGERSZKIJ KRIZISZ 1956 GODA. D OKUMENTÜ Szerk.: Je. D. Orehova, V T. Szereda, A. Sz. Sztikalin. Moszkva, Rosszpen, 1998. 863 o. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ 1956-OS MAGYAR VÁLSÁG. DOKUMENTUMOK 1998 tavaszán újabb impozáns dokumentumgyűjteménnyel gazdagodott az 1956-os magyar forradalom irodalma. A Rosszpen kiadó gondozásában megjelent dokumentumválogatás orosz szerkesztőinek neve - Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin - nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt sem, hiszen az elmúlt években megjelent munkáik alapján (Hiányzó lapok 1956 történetéből, Döntés a Kremlben) méltán tekinthetők az 1956-os forradalom szakértőinek. A magyar-orosz történész vegyesbizottság keretében együttműködő intézetek közös vállalkozásaként megjelent munka négy kronológiai blokkban 236 dokumentumot tartalmaz 1956 kora tavaszától az 1956-os év végéig terjedően. Ezek közül a „Jelcin-dosszié", illetve a „Hiányzó lapok 1956 történetéből" c. kötetekben megjelent irategyüttes a magyar érdeklődők számára már ismert, s a szerkesztőpáros orosz tudományos szakfolyóiratokban további dokumentumokat is közreadott. Ezeken kívül néhány, az említett kötetből kimaradt dokumentum Vida István és Varga László jóvoltából magyarul is napvilágot látott már. A kötet azonban így is számos új információval gazdagítja ismereteinket, s teszi teljesebbé a forradalmat megelőző hónapok történéseiről, valamint a kádári konszolidáció első hónapjairól kialakult képet. Mivel a dokumentumválogatás elsősorban az orosz olvasók számára készült, indokolt volt nemcsak a már magyarul megjelent szovjet dokumentumok egybegyűjtése, hanem az események jobb megértése végett számos magyar dokumentum oroszra fordítása is. (Ezt a munkát Vida István és Póth Piroska végezte el.) A kötet négy nagyobb szerkezeti egységre tagolódik, amelynek mindegyikét az adott időszak történéseit összefoglaló, önálló tanulmánynak is beillő bevezetés nyitja meg. Ε tanulmányokban a szerkesztők ismét tanúbizonyságot tesznek arról, hogy nem csupán a magyar forradalom orosz forrásainak legjobb ismerői, de nem kerülték el figyelmüket a forradalomról megjelent legfrissebb magyar kiadványok sem. Az első részbe, mely „A magyarországi helyzet az SZKP XX. kongr esszusa után. Az MDP-n belüli hatalmi harc és a szovjet diplomácia" címet viseli, a szerkesztők az 1956. március és július között keletkezett szovjet dokumentumokat gyűjtötték össze. Ezek zömét a budapesti szovjet nagykövet, Jurij Andropov és munkatársainak az MDP vezető politikusaival folytatott beszélgetéseiről készített jelentések teszik ki. Aligha vitatja bárki is e forrástípus elsődleges fontosságát, hiszen ezekből a jelentésekből nemcsak az derül ki, hogy a szovjet diplomácia hogyan tudta befolyásolni a szovjet pártvezetés Magyarországgal kapcsolatos döntéseit, hanem az is, hogy a diplomaták magyar beszélgetőpartnereinek egyes lépéseit milyen tényezők motiválták, s mit akartak „üzenni" a szovjet vezetésnek. (Különösen jól nyomon követhető ez a Rákosi leváltását megelőző beszélgetésekben.) A közreadott dokumentumok között igazi „csemegének" tekinthető Csörsz József budapesti lakos, régi párttag 1956. július 2-i levele a Szovjetunió polgáraihoz, amelyben Rákosit és Gerőt a nemzetközi imperializmus ügynökeinek aposztrofálja. A levél érdekességét nem elsősorban az adja, hogy írója fasiszta diktatúraként jellemezte a Rákosi-rendszert, hanem az, hogy az egyáltalán eljutott az SZKP apparátusába és a levelet olvasók érdemesnek tartották megőrzését! A kötet második egysége az 1956 júliusa és októbere közötti, az MDP vezetésén belüli válság elmélyülésének időszakában keletkezett dokumentumokat szedi csokorba. Míg az 1956 júliusi KV ülést követően a dokumentumokban az ülést és a Rákosi leváltását követően kialakult helyzet értékelése dominál, szeptembertől a szovjet diplomácia már egyre mélyülő belpolitikai válságról és az ellenzék erősödő befolyásáról jelentett Moszkvába. A kötet harmadik blokkja a forradalom 12 napja alatt keletkezett magyar és szovjet iratokból ad válogatást. Az itt közölt dokumentumok többsége a magyar olvasó számára már ismert, az újdonságok közül azonban feltétlenül ki kell emelnünk Andropov 1956. október 23-i táviratát, melyben a távollévő Gerőt és Kádárt helyettesítő Ács Lajossal előző nap folytatott beszélgetéseiről számol be. A nagykövet e jelentésben nyomatékosan hangot ad Ács — és saját — aggodalmának a rendkívül feszült belpolitikai helyzet miatt, amelyet a lengyel események méginkább felerősítettek. Ács nem is titkolta, hogy a pártvezetés olyannyira nem ura a helyzetnek, hogy „az országot nem