Századok – 1999

Beszámoló - Beszámoló a Kossuth Lajos Tudományegyetemen rendezett Szabó István emlékülésről (Kovács Ágnes) III/624

628 BESZÁMOLÓ kesztésével Szabó Istvánt bízta meg. Szabó István akkoriban már jelentős történetírónak számított és tudományos témái alapján is ő volt a legalkalmasabb a feladatra. A megbízást követően hamarosan elkészült a munkaterv. Az 1849 januárjától fővárossá lett Debrecen gazdasági-társadalmi viszonyairól, lakóinak életmódjáról Balogh István, a városba érkezők (kormánytagok, képviselők, hivatalnokok, katonák stb.) mindennapjairól Módy György készített tanulmányt. A kormányról, az országgyűlésről, az egyes politikusokról kialakult közvéleményt — a korabeli hírlapok alapján — Csobán Endre, az írók szerepét a befogadó városban Juhász Géza rajzolta meg. Borosy András az országgyűlés működését, a tisztviselők politizálását, egymáshoz és a kormányhoz ill. Kossuthhoz való viszonyát vizsgálta, Varga Zoltán a trónfosztásról értekezett. A Kossuth-kultusz kialakulásáról Kónya Zoltán, a szabadságharc és Kossuth személyének szépirodalmi tükröződéséről (különös tekintettel a francia nyelvű literatúrára) Hankiss János írt dolgozatot. A „kötet gerincét" — ahogy Módy nevezte — Szabó István „hatalmas forrásanyagra épített" tanulmánya adta, amelyben a szerző meggyőzően bizonyította, hogy a debreceni öt hónap a magyar szabadságharc legpozitívabb időszaka, a szervezőkészség erőpróbája volt. A szinopszis szerint Szabó István még három tanulmányt tervezett a kötetbe, de ezek megírására nem került sor. A Révész Imrével is átolvastatott kéziratokból egy év múlva elkészült a könyv, amelyet Szabó István 1948. február 28-án mutatott be a városi tanácsnak. A hivatalos átadásra március 6-án került sor ünnepi ülésen. A helyi újság már e hónap 28-án támadást indított a szerkesztő és Balogh István ellen, a Társadalmi Szemle éwégi számában pedig a teljes szerzőgárdát mint „az 1849-es békepárt kései ideológusait, 1848 megtagadóit és meghamisítóit" marasztalták el a kritikusok. A jelen kiadás kárpótlás a kötet egykori méltánytalan, politikai indíttatású fogadtatásáért - fejezte be beszédét Módy György A kötet reprint kiadása kapcsán Orosz István Szabó István és Debrecen kapcsolatát elemezte. Megítélése szerint Szabó István „nagyon keveset örökölt abból a cívis mentalitásból, amelynek a 20. század első évtizedében nemcsak a rátartiság, de minden változással való szembefordulás volt a legfőbb jellemző vonása". A költészet, a drámaírás és az újságírás rövid időszakai után Szabó István hamarosan elkötelezte magát a történetkutatás mellett. Szakmai tevékenységének három nagy vonulatához (parasztság- és népiségtörténet, valamint a levéltártan) részben kapcsolódnak, részben önálló csoportot alkotnak a Debrecen múltjával foglalkozó munkák. Ezek legfőbb jellemzője, hogy Szabó István reálisan, lokálpatrióta túlzások nélkül, forráskritikai alapon tárta fel a múltat. Az első nagy „debreceni" témakör, amellyel Szabó István foglalkozott: a város szerepe az 1848/49-es szabadságharc idején. Több, a 20-as években írt kisebb cikk után 1928-ban látott napvilágot „Debrecen 1848-49-ben" c. könyve, amelyben szakszerűen mutatta be és értékelte a helyi eseményeket. Ugyanerről a korszakról egy újabb összefoglalás jelent meg a Csobán Endre által szerkesztett Debrecen történetében, majd 1948-ban „A szabadságharc fővárosa Debrecen" c. kötet látott napvilágot. Mindháromra jellemző, hogy Szabó István a város történetét az