Századok – 1999

Beszámoló - Beszámoló a Kossuth Lajos Tudományegyetemen rendezett Szabó István emlékülésről (Kovács Ágnes) III/624

BESZÁMOLÓ 629 országossal szinkronban vizsgálta, így a helytörténet az ország történetének szerves részeként az azzal kapcsolatos ismereteinket is gazdagította. A debreceni tanyarendszerről írt Szabó-tanulmány megalapozta és új irányba, a település- és társadalomtörténet-írás felé terelte a hazai tanyatörténeti kutatásokat. Szabó István „A tokaji rév és Debrecen" c. dolgozata — amely egy révnapló mintaszerű feldolgozása — a várost mint a távolsági kereskedelemben is fontos szerepet játszott települést mutatja be. Egy 1938-ban megjelent tanulmányból annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a történetét ismerhetjük meg, amelyet a város vezetése és lakossága folytatott illetve viselt a szabad királyi város cím elnyeréséért. Ennek köszönhetően Debrecen 1693-ban kikerült a földesúri hatalom alól, és lehetőségeit kihasználva, dinamikus fejlődésnek indult." Szabó István — tárgyilagossága ellenére is — büszke volt Debrecenre, amely azonban nem becsülte meg kellően munkásságát. Orosz István után Szabad György a népképviseleti országgyűlés első debreceni ülésének eseményeit ismertette és értékelte. Az országgyűlés, amely a szabadságharc pozícióvesztése következtében költözött Debrecenbe, 1849. január 3-án a Református Kollégium oratóriumában megtartott első ülésén Palóczy László korelnököt választotta a képviselőház tényleges elnökévé. (Egyidejűleg sor került az alelnök megválasztására is.) Az ezt követően kialakult vita jól tükrözte azt a bizonytalanságot, csüggedést és félelmet, amelyet a szabadságharc helyzete miatt a képviselők többsége érzett. Ennek a csoportnak az volt a véleménye, hogy a képviselőház ne tartson plenáris ülést, hanem csak mint comité tanácskozzon szükség esetén. Ezzel szemben Kossuth arra hivatkozott, hogy a parlamentnek és a neki felelős kormányzatnak teljesíteni kell kötelezettségét - bármit tartalmazzon is a Windischgrátz táborába küldött békedelegáció még kézhez nem kapott jelentése. Kossuth fellépése megakadályozta a „békepárt" felülkerekedését, a népképviseleti országgyűlés önkorlátozó törekvéseit. Ervelése hatására a Debrecenbe átköltözni kényszerült Országos Honvédelmi Bizottmány már 1849. január 9-én készen állt — a parlamentáris kormányzás alkotmányos bázisán — a nemzet jog-és honvédő küzdelmének szervezésére. Az emlékülés záró előadását Egyed Ákos tartotta az erdélyi jobbágyfelszabadítás sajátosságairól. Erdélyben az 1848-as forradalom rendezetlen úrbéri viszonyokat talált, s a jobbágyfelszabadítást deklaráló törvény is később született meg mint Magyarországon (1848. június 6-án). Az előzményekben fontos szerepet játszott Wesselényi Miklós, aki arra hivatkozva próbálta meggyőzni a nemességet, hogy amennyiben nem szabadítja fel a jobbágyságot, az maga fogja kikényszeríteni helyzetének megváltoztatását. A másik lehetőség, hogy ti. Bécs szabadítja fel a jobbágyokat, szintén az erdélyi nemesség pozícióját rontaná. Wesselényi a jobbágyfelszabadítást és a Magyarországgal való uniót össze akarta kapcsolni, mert megítélése szerint az utóbbi így a román parasztság számára is elfogadhatóbb volt. A minta a partiumi jobbágyfelszabadítás lehetett, amelyre már 1848 májusában sor került a reincorporatio kihirdetésével együtt.