Századok – 1999

Beszámoló - Beszámoló a Kossuth Lajos Tudományegyetemen rendezett Szabó István emlékülésről (Kovács Ágnes) III/624

BESZÁMOLÓ 627 Az európai agrárfejlődés a témája Gunst Péter dolgozatának, aki a 19/20. század fordulójának gazdasági viszonyait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország ebben az időszakban közelebb állt a mediterrán modellhez, mint a kelet-európaihoz, bár mind a kettő zsákutca. Hogy mennyire viszonylagos, mit tekintünk fejlettnek vagy fejletlennek, jól illusztrálja Papp Imre tanulmánya, aki tekintélyes forrásanyag alapján mutatja ki, hogy a Magyarországról és Kelet-Európából élenjárónak tűnő francia mezőgazdaság a 19. században csak a szőlőtermelésben előzte meg a többi centrumországot, egyéb terméshozamai azonban elmaradtak azokétól. Érdekes és nemcsak a szigetországra jellemző társadalmi jelenséggel foglalkozik Tímár Lajos, aki a 19. századi angol burzsoázia „dzsentrifikációját" vizsgálva úgy látja, hogy annak konkrét folyamata szorosan összefüggött az adott térség gazdasági-társadalmi jellegzetességeivel. Míg Európa szerencsésebb felében már a 19. században megfigyelhető az üzletemberek arisztokratizálódása, Magyarországon ekkor még a polgárosodás jelentette az egyik legfontosabb gazdaságitársadalmi és politikai problémát. Az ezzel kapcsolatos számos elképzelés közül kiemelkedik Széchenyi István koncepciója, amelyet a Hitel alapján Veliky János elemez. Erdélyben a polgári fejlődést, azon belül is a mezőgazdaság fellendítését tűzte ki célul az 1844-ben alapított Erdélyi Gazdasági Egylet, később Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület. Az EMGE 1948-ig tartó történetét — amikor is a román hatóságok szétzúzták —, s egyik nagyra hivatott vezetőjének, Szász Pálnak a tevékenységét és tragikus sorsát Benkő Samu tanulmányából ismerheti meg az olvasó. Ahogy Szabó István munkásságában is összefonódik a gazdaság és a társadalom, a parasztság és a nemesség történetének kutatása, úgy tekinthető tematikailag komplexnek Für Lajos dolgozata. Hiszen a Szabolcs megyei Bercel község két köznemesi famíliájának (közülük az egyik az ismert Bessenyei család) vitájában összesűrűsödött korszak, a 18. századvég számos konfliktusa. Egyszerre vonható le gazdasági és társadalomtörténeti következtetés Simonffy Emil dolgozatából is, aki az 1835. évi országos összeírás alapján tárja fel a zalai nemesség jövedelmeit. Ebből az demi ki, hogy a bevételek fele „a földesurak és birtokos nemesek nemesi földjeiből" származott, tehát a pénz- és piacviszonyok, ha lassan is, de fejlődésnek indultak, különösen az ország nyugati részein. A nemzete iránt elkötelezett társadalomtudós, Szabó István számára természetes volt a néptörténeti, demográfiai kutatás. Munkásságának ehhez a vonulatához kapcsolódik Kováts Zoltán tanulmánya, amelyben a szerző két évszázados időmetszetben vizsgálja a magyar és az európai népességfejlődést. Nem meglepő, mégis szomorú a következtetés: Magyarországon már elkezdődött a népességfogyás időszaka, s hamarosan ez jellemzi egész Európát is. Az emlékkönyv bemutatása után, a Szabó István által szerkesztett, az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára megjelent „Debrecen a szabadságharc fővárosa" című kötet reprint kiadása kapcsán Módy György idézte fel a könyv keletkezésének és fogadtatásának körülményeit. A debreceni Nemzeti Bizottság 1947 február elején határozta el, hogy a forradalom és szabadságharc évfordulójára a város könyvet ad ki, amelynek a szer-