Századok – 1999
Közlemények - Mányai Csaba–Szelke László: Fejezetek a Gresham-palota történetéből III/593
FEJEZETEK A GRESHAM-PALOTA TÖRTÉNETÉBŐL 607 szembeötlő volt. A falon egy idilli tájkép és egy történelmi portré között függött egy merészen kihívó szőke női akt. A vendégek, tömött pénztárcájuk ellenére, nem kevésbé voltak különösek, egymáshoz nem illőek és megbotránkoztatóak8 5 . Ennek az időszaknak a vége felé, 1921 őszén nyitotta meg Nagy Endre, az ismert konferanszié a Mérleg u. 2. számú épületrész pincehelyiségében kabarészínházát, a Pódiumot, mely a pesti polgárság számára már egy kultúráltabb szórakozási lehetőséget biztosított. A kabaré társulatának tagjai voltak például Péchy Blanka és Uray Tivadar is, de stílusát és légkörét Nagy Endre sajátos egyénisége határozta meg, melyet, különösen a fehér terror idején, bátor szókimondás jellemzett. Ebben a kicsiny, alig 150 férőhelyes helyiségben indult útjára a ma is ismert Hacsek és Sajó történeteinek elődje, Sokrates (Nagy Endre) és Plato (Magyari Lajos) aktuális problémákat felvető, csipkelődő hangvételű párbeszéde. A századfordulótól Budapesten is népszerűnek számító kabaré műfaj egyik legmeghatározóbb alakja volt Nagy Endre, akit a magyar irodalmi kabaré megteremtőjeként tartanak számon. A Pódiumot szokatlan merészsége miatt azonban sorozatos támadások érték, míg végül 1923 januárjában végleg be is tiltották86 . Ε betiltásra közvetlenül egy, a kormányzót gúnyoló vers adott okot: Volt egyszer egy ember, Szakálla volt kender, Felmászott a fára, Leesett a sárba. Volt egyszer egy tenger, Azon volt egy ember, Felmászott a trónra, Nem mászik le róla8 7 . Ezzel párhuzamosan lassanként a kávéház élete is konszolidálódott. Ennek egyik jele az volt, hogy az évtized második felében fokozatosan körvonalazódott egy művészcsoport, amelynek törzshelye a Gresham kávéház lett, és amelyet ennek megfelelően később a Gresham-kör néven emlegettek. A kezdetekről így ír személyes hangvételű visszaemlékezésében az egyik alapítótag, Bernáth Aurél: „Asztaltársaság voltunk a szó legszimplább értelmében, anélkül, hogy limitáltuk volna létszámunkat. Aki jött, barát vagy a művészet körüli tisztségviselő, ha jól érezte magát körünkben, máskor is eljött, ki rendszeresen, ki ritkábban, és amikor már az asztaltársaság erősen felduzzadt, valahogy magától alakult úgy, hogy azonos törekvésűek ülték körül az asztalt. Egy ilyen baráti kört nemcsak szellemi azonossága tehet vonzóvá, hanem a tagok szellemi elevensége, ítélőképessége, sőt humora is. A mi asztalunknál egyikben sem volt hiány."8 8 kérdéseire. Az ideológiák és irányzatok összevisszasága és gyors váltakozása jellemezte ezt az évtizedet. Ernst H. Gombrich: A művészet története Bp. 1974. 455-489.; Barát Béla - Éber László -Takács Zoltán: A művészet története Bp. 1939. 531-559. 85 Pesti Futár 1918. No. 543. 3-13. 1919. No. 590. 11-16. Népszava 1920. február 1. 4. Nemzeti Újság 1920. április 4. 7. 86 Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944. Bp. 1979. 344-349. Kellér Dezső: Kortársak és sorstársak. Bp. 1971. 150. 87 Alpár i.m. 345. 88 Bernáth Aurél: A múzsa udvarában. Bp. 1967. 53-54. A legismertebb tagoknak Szőnyi István, Egry József, Elekfy Jenő, Bernáth Aurél, Derkovits Gyula, Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Berény Róbert,
