Századok – 1999
Közlemények - Mányai Csaba–Szelke László: Fejezetek a Gresham-palota történetéből III/593
602 MÁNYAI CSABA-SZELKE LÁSZLÓ a pécsi Zsolnay-gyár mázas kerámiái6 2 európai rangú művészeti teljesítménynek számított. A Gresham-palota díszítésében részt vállaló szobrászok közül Teles Ede, Maróti Géza és Ligeti Miklós számítottak az új törekvések legjelentősebb képviselői közé6 3 . Ε stílusjegyek ismeretében a Gresham-palotát a magyar szecessziós építőművészet egyik kiemelkedő alkotásának tekinthetjük. Félreismerhetetlenek a kovácsoltvas páváskapuk, a madaras és virágos ornamentikával ellátott korlátok, a lépcsőház színes üvegablakai és az égetett mázas kerámia borítások, valamint a játékos vonalvezetésű, merész és mozgalmas homlokzat64 , amelyet színes mozaikok is díszítenek, továbbá a keleties jelleggel bíró, üvegkupolával fedett belső udvar. A palota tervei, melyeket egy szűkebb körű pályázat során Londonban bírált el egy építészekből álló zsűri6 5 , teljes egészében Quittner Zsigmond irodájából kerültek ki, de valószínűsíthető, hogy a Vágó-fivérek tervezőasztalain folyt a valódi munka. A Gresham valóban több hasonlóságot mutat a Vágó-fivérek más munkáival, mint a Quittner által tervezett egyéb épületekkel. Quittner Zsigmond (1857-1918) műépítészként 1880-ban kezdte meg munkásságát Budapesten és neve rövid idő alatt ismertté vált. A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke lett és beválasztották a Fővárosi Közmunkatanácsba, valamint az Országos Középítési Tanácsba is. Mindezek következtében tevékeny részt vett a főváros és az ország középítkezéseinek irányításában. Több épületet tervezett az 1885. évi és a millenniumi kiállításra. A Vágó-fivérek közül a fiatalabbik, József (1877-1947) futotta be a nagyobb karriert. 1900-ban még csupán a Magyar Mérnök- és Építész Egylet ezüstérmét kapta, míg bátyjának, Lászlónak (1875-1933) már 1899-ben odaítélik az Egylet nagy aranyérmét66 , de egy évvel később már ő vehette át a fődíjat, s ezután még jónéhány hazai és nemzetközi díjat és elismerést is kiérdemelt. 1911-ig még bátyjával együtt dolgozott — erre az időszakra esett a Gresham építése is —, később azonban különváltak, s József Lechner Ödön csendestársaként tevékenykedett67 . Az építkezés során az eredeti terveket még módosították. 1906. október 12-ei dátummal újabb terveket hagytak jóvá, amely több alaprajzot érintő módosítást is jóváhagyott. Végül az elkészült épülethez a használatbavételi engedélyt utólagos hatállyal 1907. január 13-án adta ki Budapest Székesfőváros Mérnöki Hivatala. Ezt követően kisebb-nagyobb módosításokra, átalakításokra még sor került az 62 Nikelszky Géza: A Zsolnay-gyár művészete. Bp. 1959. 63 Szecesszió. A 20. század hajnala. I—II. Bp. 1996., Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867-1967. Bp. 1969., Rév Ilona: Építészet és enteriőr a magyar századfordulón. Bp. 1983., Szabadi Judit: A magyar szecesszió művészete. Bp. 1979., Hanák Péter: A Kert és a Műhely. Bp. 1988. 51-62. 64 A főhomlokzat az eredeti tervektől eltérően még igényesebb, még inkább megfelel a szeceszszióra jellemző dekorativitás kívánalmainak. Varga Vera: Magyar műemlékvédelem, avagy teremtsünk a századelő romjain „új értéktelenséget" Művészet 1989/11-12. 83. 65 Gábor i.m. 32. 66 József ekkor — 1899-ben — a párizsi világkiállítás magyar osztályának építésvezetője. 67 Csak néhány az említett építészek művei közül: Quittner: a Kereskedelmi Bank palotája vagy a mentők háza; Vágó József: A budapesti Schiffer-palota vagy a Városligeti Színház; Vágó László: a Késmárky és Illés-féle áruház a Kossuth Lajos utcában (1897). Merényi i.m. 41-42., 59., Révai Nagy Lexikona. 15. Bp. 1922. 797., Révai Nagy Lexikona. 18. Bp. 1922. 710.
