Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
580 PESTI SÁNDOR (az elnök és az alelnökök kivételével) sorshúzás útján 9 osztályba sorolják. A ház tárgysorozatába felvett javaslatokat az osztályok előzetesen megtárgyalják, s kialakítják a javaslattal kapcsolatos véleményüket. (Tehát minden indítványt megtárgyal minden osztály!) Miután az egyes osztályok a tárgyalással végeznek, előadót választanak maguk közül, s ezt jelentik a házelnöknek. Amennyiben ez a bejelentés 5 osztály részéről megtörtént, az elnök ún. „központi bizottmány"-ba hívja össze az előadókat, amiről értesítik a többi osztályt is. Az így megalakult központi bizottmány a ház elnökének irányításával újfent megvitatja az aktuális javaslatot, jelentést készít, majd szintén választ egy előadót kebeléből, aki aztán a plenáris ülésen az indítványozó felszólalása után ismerteti a központi bizottmány jelentését. A bizottság kisebbségben maradt osztályelőadói szintén kifejthetik nézeteiket. Előírás, hogy a jelentéseket felolvasásuk előtt legalább 3 nappal a képviselők között szét kell osztani. A törvényjavaslatok osztályülési tárgyalása kötelező, egyéb indítványok esetében ettől el lehet tekinteni.1 Amennyiben az illető javaslathoz a plenáris vita folyamán módosító indítványt terjesztenek elő (amelynek a benyújtását semmiféle határidő nem korlátozza, tehát elvileg a zárószavazásig lehetséges), azt a ház a központi bizottmány elé utalhatja (ez azonban nem kötelező).2 A szabályozás tehát a törvényelőkészítésnek azt a módját követi, amely az összes képviselőt bekapcsolja ebbe a folyamatba. Ez azonban igen nehézkessé és bürokratikussá teszi az eljárást, az előkészítő folyamatot a központi bizottmány beiktatásával gyakorlatilag megkettőzi, ráadásul a szakszerűség elvét teljesen mellőzi. Egy kiskaput azonban már az első magyar házszabály is nyitva hagy a szakbizottsági rendszer irányába, amely kaput aztán az elkövetkező házszabályrevíziók fokozatosan szélesítenek ki. Kimondja az ügyrend, hogy „ha a háznak úgy tetszik az osztályülési tárgyalás elkerülésével egyenesen is bízhat meg külön bizottmányt valamelly tárgy előkészítésére".3 Állandó jellegű szakbizottságokról tehát még nincs szó, ad hoc jelleggel azonban lehetőség van olyan különbizottságok felállítására, melyekbe célzatosan, az adott kérdés szakértői delegálhatók. Ez esetben pedig — a törvényjavaslatok kivételével — nincs szükség az osztályok és a belőlük alakuló központi bizottmány munkájára sem. Már az első magyar házszabályjavaslat parlamenti vitáján támadások érték a törvényelőkészítésnek ezt a kontinentális vagy francia változatát. Az ellenkezés fő oka ekkor (és később is) a félelem attól, hogy a nyilvánosság kizárásával tárgyaló osztályok, és főleg a központi bizottmány háttérbe szorítja a plénum szerepét, a központi bizottmányba beválasztott képviselők jogosulatlan előnyökre tesznek szert társaikkal szemben. Abból kiindulva tehát, hogy „a szőnyegre kerülendő tárgyak mellett vagy ellen felhozandó okok kellő megfontolására, s vitatására a képviselőház maga sokkal alkalmasabb, mint a sorshúzás útján alakulandó osztályok", az egyik honatya javasolta, hogy az angol típusú tanácskozási rendet iktassák a házszabályba. Ennek lényege, hogy minden törvényjavaslat tárgyalása a plénumon veszi kezdetét, majd az egész ház átalakul bizottsággá, és elvileg 1 A képviselőház Rendszabályai. 1848. 21-41.§. 2 Uo. 75.§. 3 Uo. 27.§.