Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTÉS A DUALIZMUSKORI MAGYARORSZÁGON 581 mindenkinek lehetősége van a törvényjavaslat „bizottsági vitáján" részt venni, amit a plenáris vitától csak kötetlenebb jellege, valamint az elnök személye különböztet meg. A többség azonban leszavazta az indítványt és az eredeti változatot fogadta el.4 II. Az első jelentősebb házszabályrevízió alkalmával (1868) a jogi szabályozás már nagyobb hangsúlyt fektetett a különbizottságokra. Az új rendelkezések értelmében különbizottságok már nem csupán eseti jelleggel, hanem az egész ülészszak tartamára is választhatók, amit az ügyrend is állandó bizottságnak nevez. Ezen testületek albizottságokat alakíthatnak és — a központi bizottsághoz hasonlóan — kisebbségi véleményt is előterjeszthetnek. Ha azonban maga a különbizottság nyújt be törvényjavaslatot, azt ugyanúgy osztályülési tárgyalásra kell utasítani.5 Ezzel párhuzamosan megfigyelhető az a tendencia is, hogy a hagyományos törvényelőkészítési folyamatban a súlypont egyre inkább a központi bizottságra helyeződik, az osztályok szerepe háttérbe szorul. A központi bizottsági előadó jogai több ponton is bővülnek. így (házszabályi szinten legalábbis) megszűnik a javaslat előterjesztőjének expozéja, az első szó a bizottsági előadót illeti.6 Szavazás előtt még egyszer szólhat, sőt a szükséges felvilágosítás megadása végett a vita során is bármikor.7 A határozathozatal alkalmával pedig először a központi, majd a különbizottság javaslatáról szavaznak, és csak ezt követően jön az alapul szolgáló javaslat, végül az egyéni módosító indítványok.8 A plenáris vitán Halász Boldizsár (Szélsőbal Párt) kifogásolta, hogy „az osztályülések előadói már az utóbbi korban egészen független, önálló testületeknek tekintvén magukat, nem arról tettek jelentést, hogy az osztályok többsége mit akart, hanem, hogy mit akarnak ők". Ezen jelenség visszaszorítása érdekében be is terjesztett egy módosító indítványt, mely szerint: „A központi bizottság az osztályok többségének véleményéről, az illető jegyzőkönyvek csatolása mellett, tesz a háznak jelentést. Azon rendkívüli esetben azonban, ha az osztályok jegyzőkönyveiben kifejezett vélemények annyira elágazók lennének, hogy azokból összhangzó véleményt összeállítani nem lehetne, jogosíttatik fel az csak saját véleményét terjeszteni a ház elé."9 Reagálásában az előadó, Királyi Pál találóan mutatott rá a javaslat képtelen voltára: „... igenis átláttam annak szükségét, hogy ezen központi bizottság ne csak regisztrálja az osztályok által hozott határozatokat, hanem egyúttal formulázza azokat, egyeztesse, tisztázza a véleményeket. Kilencz osztály tanácskozván egy tárgy felett, mindannyi megállapodik egy határozatban, de kilenczféle alakban terjeszti azon határozatot elő. Ha ezen központi bizottságnak nincs meg a joga 4 A Képviselőház jegyzőkönyve 1848-49. 17. 5 A képviselőház rendszabályai 1868. 111-113.§. 6 Uo. 123.§. 7 Uo. 126. és 127.§. 8 Uo. 146.§. 9 Képviselőházi Napló 1865-68. XI. k. 441-442.
