Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
568 LUKÁCS LAJOS törtek a felszínre. Az állami kamatbiztosítással a külföldi és hazai vállalkozók visszaéltek, idő előtt kivonultak az üzletekből. Még az Angol-Magyar bankból is megindult a tőke visszavonása a sok bizonytalanság miatt.1 8 Ilyen körülmények között zárult a négyéves parlamenti ciklus 1872. április 15-én, majd kezdetét vették a választási küzdelmek. Ami ennek során történt nem öregbíthette Magyarország hírnevét. A Lónyay-kabinet gátlástalanul lépett fel a Deák-párt mandátumainak megszerzéséért. Állami pénzek korlátlanul folytak a korteshadjárat finanszírozására és sokak megvásárlására. Állítólag a képviselőségi helyeknek is kialakult az ára. Az angol kormány ugyan hozzá volt szokva a választási praktikákhoz, de azok a hírek, melyek e távoli országból érkeztek nyugtalanítóan hatottak.1 9 Monson a Deák-párt győzelméről tudósítva ( 245 kormánypárti, 116 balközép és 38 szélsőbal arányban ) nem tekintett el a Lónyay -kormány helyzetét nehezítő tényezőktől. Utalt mindazokra a gondokra, melyek Deák fokozódó betegségéből adódnak. Nem tartotta lényegtelennek az ellenzéki oppozíciók növekedését, felfigyelt a szélsőbal 48-as programmal jelentkező agitációjára, melyet Torinóból az emigráns Kossuth támogat. Az utóbbi "... jelenleg Olaszországban tartózkodik és beválasztották a parlamentbe, amit elutasított és megírta döntését annak a választókerületnek, ahol megválasztották. A nevezett tudatában van annak, hogy befolyása a megyei vezetők többségére végleg elveszett és a mérsékelt baloldali elemek leszámoltak gyakorlatiatlan és ábrándos elképzeléseivel."2 0 Monson beszámol az erdélyi románok politikai vezetőinek ellenállásáról, a választásokkal kapcsolatos passzivitásáról - minek következtében Erdélyből mindössze két román képviselő jutott be a parlamentbe, míg a magyarországi románság köréből 22-en.2 1 Az 1872 májusában megejtett horvátországi választásokon a magyar kormánnyal élesen szemben álló horvát nemzeti párt 50 képviselője jutott be a zágrábi tartománygyűlésbe és a Lónyay-kabinet mindössze 25 képviselőt tudhatott csak maga mellett. A horvát tartománygyűlés 1872. július 8-án messzemenő közjogi, pénzügyi követelésekkel állt elő, melyek messze túlhaladták az 1868. évi magyarhorvát kiegyezésben foglaltakat. Különösen irritálta a magyar kormányt, hogy Zágráb független horvát minisztériumra és a király által közvetlenül kinevezendő bánra tartott igényt.2 2 Lónyay viszont biztosította az angol főkonzult arról, hogy 18 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. E0.7. 802-365/11); Vö. Pólya Jakab·. A budapesti bankok története az 1867-1894. években. Budapest, 1895. 54. és köv.; Matlekovits Sándor. Adatok Magyarország államháztartásának történetéhez. Budapest, 1894. 19 Monson Granvillenek, Pest, 1872. ápr. 24. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. FO.7. 802-240/7); jún. 19. (Uo. 802-315/9); Vö. Toldy István·. Öt év története 1867-1872. Budapest, 1891. 244. és köv.; Halász Imre·. Egy letűnt nemzedék. Budapest,1911. 424. és köv. 20 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. FO.7. 802-367/13); júl. 31. (Uo. 802-428/23); Kossuth Lajos levele Hódmezővásárhely választókerület elnökének, Torino, 1872. júl. 10. Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból. I—III. Budapest, 1880-82. Folytatása: Kossuth Lajos iratai. (Szerk. Helfy Ignác, Kossuth Ferenc). IV-XIII. Budapest, 1894-1911. VIII. 415. és köv. 21 Monson Granvillenek, Pest, 1872. máj. 1. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. FO.7. 802-273/8); Vö. Jordáky Lajos: A román nemzeti párt megalakulása. Budapest, 1974. 104. és köv. 22 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. FO.7. 802-366/12); júl. 15. (Uo. 802-397/15); júl. 31. (Uo. 802-427/22); Vö. Pap Dávid: A horvát pénzügyi kiegyezés. Budapesti Szemle. 1897/89.; Kemény G. Gábor: A magyar nemzetiségi kérdés története. I. rész. Budapest, 1947. 80. és köv.
