Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
A PESTI ANGOL KONZULÁTUS MEGALAKULÁSA 1872-BEN 569 a túlzott horvát autonómiára irányuló erőfeszítések visszaszorításához a kellő eszközök a magyar kormány rendelkezésére állnak és a szükséges támogatást megkapják a horvát konzervatív körök részéről ahhoz, hogy az események menetét kézben tartsák.2 3 A horvát igényeket felsorakoztató feliratra 1872 júliusában az uralkodó a szükséges választ megadta, mely összhangban állt a magyar kormány által körvonalazott elképzelésekkel.2 4 A horvát-magyar kiegyezés pénzügyi vonatkozásainak tisztázása érdekében Kerkápoly magyar pénzügyminiszter Zágrábba utazott és sikeresnek tekinthető tárgyalásokat folytatott - ámbár a politikai követelések nagyobb része még nem nyert megnyugtató rendezést.2 5 A horvát parlamentben lejátszódó események további nyugtalanságot keltettek és joggal feltételezhető volt, hogy az év őszén megnyíló új magyar parlamentnek még számos nehézséggel kell megbirkóznia ahhoz, hogy Zágráb igényeit kielégítse. Az utóbbinak Monson nagy fontosságot tulajdonított - Horvátország kibékülését Magyarországgal a dualista rendszer konszolidációja előfeltételének tekintette, sőt a horvát igények kielégítését a nagy-szerb törekvések ellensúlyozása szempontjából is fontosnak ítélte.2 6 A Deák-párt választási győzelme végül is nem hozta meg a szükséges nyugalmat a Lónyay-kormány számára, nem tudott úrrá lenni az egyre súlyosabb pénzügyi gondokon sem. Kerkápoly pénzügyminiszter tehetetlenül állt szemben az évről-évre fokozódó állami deficittel. A sajtó egyre élesebb bírálatot gyakorolt és súlyos támadások érték a közös pénzügyeket - felvetették egy önálló magyar nemzeti bank megalapításának gondolatát is.2 7 A Lónyaytól származó információk ugyan a helyzet javulását sejtették - amiben viszont Monson kételkedett, de határozottan hitt a magyar kormányfő őszinte angol barátságában, melynek számos tanújelét tapasztalhatta. A miniszterelnök és aζ angol főkonzul kapcsolatai gyakoriak és nyílt beszédűek voltak. így Lónyay — mielőtt 1872 júliusában az angliai Wight szigetére utazott volna szabadságra — szükségesnek látta, hogy magához hívassa Monsont és tájékoztassa az általános politikai helyzetről, valamint terveiről. Közölte, hogy július 21-én este indul Ischlbe, ahová az uralkodó anyja hívta meg. Innen máinem fog Pestre visszatérni, hanem vonaton folytatja tovább útját Anglia felé. Ismételten kifejezésre juttatta, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít Nagy Britannia és Magyarország jó kapcsolatainak és ennek fejlesztésére törekszik. Továbbá arról is tájékoztatta, hogy a hat hétre tervezett útja - melyet egészsége helyreállításának szükségességével is indokolt, nem fog zavart okozni Magyarországon. A helyzet a választások után megnyugodni látszik és Horvátországgal is rendeződtek az előzetes kiegyezési ügyek. „Miután Őexcellenciája közölte velem, hogy szabadságát Angliában kívánja tölteni - megkockáztattam kifejezésre juttatni örömömet afelett, hogy nem tartja ezt túl nagy távolságnak és biztosítottam, hogy Magyarország miniszterelnökének látogatását kormányom örömmel fogadja." Lónyay végezetül 23 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. E0.7. 802-366/12). 24 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 15. (Uo. 802-397/15); Vb. Gratz Gusztáv·. A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. I—II. Budapest, 1934. I. 57. és köv. 25 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 31. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. E0.7. 802^127/22). 26 Monson Granvillenek, Pest, 1872. aug. 13. (Uo. 802^148/25); Buchanan Granvillenek, Vienna, 1872. aug. 24. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. E0.7. 798/216). 27 Monson Granvillenek, Pest, 1872. júl. 3. (Uo. 802-365/11); szept. 24. (Uo. 802-561/41).
