Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
564 LUKÁCS LAJOS között konzuli hivatalt töltött be az Azori szigeteken. Ebben az állásában hozták tudomására, hogy 1871. december 1-től Anglia főkonzulja lesz Magyarországon, Pest székhellyel. Sokoldalú tevékenysége azonban több esetben az Osztrák-Magyar Monarchia egyéb területeire is kiterjedt. így a balkáni háborús válságra való tekintettel 1876/77-ben Dalmáciában működött és Montenegróban különleges feladatokat látott el. Végül 1879 nyarától különböző dél-amerikai államokban teljesített szolgálatot, majd a 80-as évek közepén visszakerült európai diplomáciai szolgálatba. 1893-ban ismét a Monarchiába küldik, de most már magasabb diplomáciai posztra, mint a 70-es években, ugyanis Anglia bécsi követe lett 1896-ig. Aktív diplomáciai pályafutását 1904-ben fejezte be Franciaországban.8 Monson pesti főkonzuli megbízatása általános jellegű volt, vagyis egyaránt kiterjedt gazdasági és politikai területre. Londonban tájékozódni óhajtottak az angol tőke kedvező befektetési lehetőségeiről — új piacokat kívántak szerezni az angol ipari termékek számára és előnyös beszerzési forrásokat biztosítani a nyerstermények — főképpen a gyapjú vásárlásához. Az angol politikai és üzleti körök számára koránt sem volt újkeletű tény, hogy Magyarország sajátos és eltérő érdekekkel jelentkezik, mint a Monarchia egyéb részei. Helyesen feltételezték, hogy a pesti angol főkonzul természetes szövetségesekre talál, akik messzemenően megkönnyíthetik tevékenységét. Az angol diplomácia kellő tapasztalatokat szerzett már az 1860-as évek első felében a magyar vonatkozásokról is, a készülő angol-osztrák vám- és kereskedelmi szerződés tárgyalásai során, hogy nem könnyű dió az osztrák, cseh ipari érdekekkel szemben kellő előnyre szert tenni a birodalom széles terrénumán. Ugyan 1865 december végére tető alá került a szerződés, de a kialkudott vámtételekkel egyik fél sem volt megelégedve, több kérdés nyitva maradt - így az életbeléptetés gyakorlatilag késett.9 A kiegyezést követően újból elővették az ügyeket és 1868. július 1-én pótszerződéssel egészítették ki az előző megállapodást. Anglia ragaszkodott ahhoz, hogy a Monarchia területére érkező angol árukat ne terheljék nagyobb vámtételekkel mint az áruk értékének 25%-a. Az elvet ha el is fogadták, a gyakorlatban — a számítások alapjául vett értékek — számos eltérést mutattak és a félreértések egész sorát okozták. Annyi bizonyos, hogy Anglia minden lehetőt igyekezett elkövetni annak érdekében, hogy textiltermékei, pamut-, len- és gyapjúárui, valamint vasárui minél kedvezőbb feltételekkel lépjenek a Monarchia területére - ami viszont sok tekintetben sértette a védővámokhoz szokott cseh textilgyárosokat, az osztrák vasipari üzemeket. Magyarország érdekei viszont más irányúak voltak, a hazai kereskedelem örömmel fogadta a jó minőségű angol árukat, különösen ha a cseh és osztrák gyárak termékeinél olcsóbban érkeztek. Mindezeken túlmenően az angol tőkét is szívesen látták a felgyorsuló ipari- és kereskedelmi vállalkozások - így egy angol konzulátus pesti felállítását reményteljesen fogadták.1 0 8 Foreign Office List 1880. London, 1880. 140.; Vb. Private Papers of British Diplomats 1782-1900. Guides to Sources for British History 4. London, 1985. 48.; PRO. Foreign Office. Gen. Corr. FO.7. 1872/802-803; 1873/817-818. 9 Matlekovits Sándor: Az Osztrák-Magyar Monarchia vámpolitikája 1850-től kezdve napjainkig. Budapest, 1877. 80. és köv.; Vb. A.L. Bowley: England's Foreign Trade in the Nineteenth Century London, 1905. 104. és köv. 10 Vö. Matlekovits: Vámpolitika. I. m. 111. és köv.; Mudronyi Soma: A vámügy és Magyarország közgazdaságának újjászervezése. Budapest, 1874.
