Századok – 1999

Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543

A REFORMPOLITIKA ESÉLYEI A KIEGYEZÉS UTÁN 553 foglalta volna össze a fuzionális tárgyalások alapjául szánt nézeteit, úgymint a honvédség magyar hadsereggé fejlesztését, független magyar bank létesítését és liberális reformok meghozatalát {Reform 1872. 244., 245. sz.). Mégis a Balközép szeptember 7-i értekezletén módosított programot terjesztett elő, amely alapján hajlandónak mutatkozott tárgyalni a Deák-párttal. Ebben ragaszkodott az önálló magyar hadsereghez, az önálló bankhoz és független kereskedelmi rendszert kívánt, de kénytelen volt elfogadni, hogy Magyarország és Ausztria időről-időre vámszerződést kössön. Ugyanalikor belenyugodott a közös államadósságok megosztásába, a közös külképviseletekbe, elismert közös ügyeket és ezek törvényhozási kezelését (Reform 1872. 246. sz.). Tisza azzal hagyta függőben Ghyczy javaslatát, hogy csak akkor hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni fe-lette, ha a Deák-párt tesz olyan prepozíciókat, amelyek a balközépi elvek bizonyos részének érvényesítését biztosítják. A Deák-párt azonban az ellenzék közjogi természetére hivatkozva elzárkózott a tárgyalások elől (Reform 1872. 248. sz.). Ezzel lezárult a kísérlet, feltehetően a többség visszaverte Lónyay taktikai lépéseit. Bár a politikai átrendeződés még nem indult meg, de Ghyczy 1872 őszén tanúsított magatartását más fényben tünteti fel a következő év november 7-én megtartott balközépi pártértekezleten elmondott beszéde és az azt követő pártszakadás. Addigra már Csernátony is hozzákezdett a közjogi program elejtésének előkészítéséhez.4

4 A koalíció és fúzió mellett a középpárt volt az a politikai formáció, amelytől a polgári reformokat szem előtt tartó publicisták és politikusok a liberálisok tömörítését remélték. Ez az elképzelés sem volt új, már a Századunk szorgalmazta egy nagy liberális középpárt megalakulását, amely mindegyik párt szabadelvű tagjaiból szerveződött volna. Az 1869-es választások idején Ballagi Mór és Beniczky Ferenc vetette fel még határozottabban egy reformpárt gondolatát.4

5 Az újabb választások előtt Szentkirályi Mór a Reformban Pártkormány és kormánypárt címmel megjelent cikksorozatában (1872. 3., 7., 8., 12. sz.) fejtette ki elképzeléseit a hibás pártszerkezet átalakításáról. A kiegyezéssel össze nem függő kérdéseket szabad megvitatásra bocsátotta volna, hogy a képviselők kilépjenek a bénító pártfegyelem hatóköréből, s a valódi többség „discussió" révén alakuljon ki, anélkül, hogy átrendezné a 67 kérdésében elfoglalt állásokat, s veszélyeztetné a kormányzat stabilitását. Úgy gondolta, hogy a minisztériumnak nem a pártok hatalmával, hanem a képviselők egyéni meggyőződésével kellene „paktálnia". Ε tranzakciók megkísérlését Szentkirályi egy független középpárttól várta, amelybe beléphettek volna az ellenzékiek közül is azok, akik a belszervezés kérdéseit az 1867. XII. törvény ügyétől elválaszthatónak vélték. Szentkirályi javaslatát kedvezően fogadta a Delejtű, s a Szabad Sajtó is a tranzakcióktól várta az éles elvi ellentétek feloldását.46

Hazay.Ernő deák-párti képviselő 44

Ghyczy lépéséről Ghyczy Kálmán levele Csengery Antalhoz 1873. november 15-én. In: Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései (Bp. 1928) 326-327. Az 1875-ös fúzió történetéhez ld. M. Kondor Viktória (Bp. 1959) 102-144. Dr. Oláh Gyula (Bp. 1908) 35-318. Móricz Pál·. A magyar országgyűlési pártok küzdelmei II. (Bp. 1892) 23-155. Beksics Gusztáv: A szabadelvűpárt története (Bp. 1907) 12-25. Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora II. (Bp. 1913) 188-237. 45

Vö. Sajtótörténet 136-137. 46

„...abban áll a transactió, hogy lehetségessé tétessék minden egyes felmerülő reform-kérdésekben a szabadelvű pártnak egyesülése a nélkül, hogy győzelemre jutásuk a közjogi állapotokat és