Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
I. KÁROLY KIRÁLY FŐÚRI ELITJE (1301-1309) 51 az egri káptalant ne zaklassa, inkább védje meg.6 2 Talán ezen ellentétük vezethetett oda, hogy István kihátrált László király táborából, és 1304. április 5-én kiadott oklevele zárórészében már Károlyt tekintette királynak.6 3 Azt lehet mondani: Ákos István 1304-ben úton volt László királytól Károly király felé, akinek táborába azonban végérvényesen csak 1307-ben érkezett meg, nádori címét ekkor Károly király még tiszteletben tartotta.6 4 1307-ben apja társaságában Ákos Miklós vajda is jelen volt a Károlyt királyként elfogadó rákosi congregation. Úgy látszik, 1307-ben az uralkodónak még szüksége volt István (valamint családja) mellette való kiállására. Amint azonban egyre konszolidálódtak a viszonyok Károly szempontjából, az oklevelek tanúsága alapján az uralkodó már semmi szerepet nem osztott Ákos Istvánra. Hiába szerepelt 1307-ben a bárók sorában igen előkelő helyen, a 3.-on és az 5.-en, ebből a jövőre semmi nem következett. Egyetlen esetet leszámítva eltűnt a közügyeket tárgyaló oklevelekből. 1313-ban mindenesetre bárónak nevezték, részt vett az ország congregacioján, és alkalmi bírói megbízást kapott az uralkodótól. Ez alkalommal Csák János királyi országbíró volt nádornak nevezte.65 Ez azért feltűnő, mert Ákos István élete végéig nádornak tekintette magát, amint ezt 1311., 1313. és 1315. évi oklevelei mutatják.6 6 1307 tehát Ákos István számára nem csupán a Károlyhoz történt nyílt és elfogadott csatlakozás éve volt, de már szinte a mellőzöttségé is. Hogy fiai kevéssel halála után fellázadtak Károly király ellen, bizonnyal nem független ettől. Ákos Istvánnal együtt bukkant fel Károly elitjében Csák János. Csák Mátéval mindössze a Csák-nemzetség távoli idők ködébe vesző ősatyján keresztül tartott rokonságot. Legközelebbi atyjafiai közül kalocsai és spalatói érsek, valamint magas világi méltóságok viselői kerültek ki.6 7 A legismertebb a fentebb már bemutatott Csák Ugrin volt, aki szinte kibérelte az 1. helyet Károly király elitjében a 14. század elején. János III. András alatt a baranyai ispáni és a királyi tárnokmesteri tisztet viselte.68 Szemben azonban Ugrinnal, János nem csatlakozott azonnal Károlyhoz, hanem László király mellé állt. Ezt azon 1303. évi oklevél tanúsítja, amely szerint László birtokkal adományozta meg Csák nembeli Csák fia Jánost.6 9 János 1307-ben már Károly oldalán állt, az elit tagjai sorában a 6., illetve az 5. helyet foglalta el. Hamarosan az előkelő helyet magas tisztség követte. Először 1311. március 10-én szerepelt kijelölt (deputatus) királyi országbíróként, de két hónappal később, május 7-én már elmaradt méltósága megszorító értékű jelzője.7 0 Az országbíróságot 1314-ig viselte (e tisztségben kiadott utolsó oklevele 1314. július 12-én kelt), jóllehet már az őt váltó Lampert királyi országbírótól 1313. évi oklevelet ismerünk.7 1 Ha csak nem folyamodunk az 1313. évi oklevél keltének javításához 1314-re,7 2 akkor ez azon példátlan (és ezért eléggé va-62 Uo. I. 377. szám. 63 Uo. I. 584. szám. 64 Uo. II. 232. szám. 65 Uo. III. 577. szám. 66 Uo. 207., 586., IV 216. szám. 67 Karácsonyi János: a 26. jegyzetben i. m. 359-360., 319. 68 Kristó Gyula: a 27. jegyzetben i. m. 118. 69 Anjou-okit. I. 508. szám. 70 Uo. III. 22., 53. szám. 71 Uo. III. 703., 790., 610. szám. 72 Engel Pál: a 20. jegyzetben i. m. 6.
