Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
540 SZABÓ CSILLA kifejezte az ellenzék két frakciójának, majd pártjának, a szélsőbal és a balközép elvi, majd gyakorlati-szervezeti elválásának, különállásának lényegét.13 9 A szélsőbal és a balközép — ellenzéken belüli — elválásának folyamata 1867 őszén-telén tovább folytatódott. Ennek kapcsán két momentumra érdemes kitérni a korszakból: a Kossuth váci és jászladányi választókhoz intézett leveleinek országos politikai visszhangját jelző, úgynevezett „Heves megyei ügyre", valamint a delegációkban való részvétel kérdésére. A Heves megyei önkormányzat felfüggesztése (Kossuth melletti hűségnyilatkozat) — szélsőbal interpelláció formájában — országgyűlési tárgyalás pontjává vált 1867 októberében. A szélsőbal az önkormányzati autonómia felfüggesztését jogtalannak ítélve kérdezett rá a felfüggesztés okára és időtartamára Wenkheim Béla belügyminiszternél. Miután nem kapott kielégítő választ, megszületett indítványuk a kormány lemondatására.140 A balközép álláspontja ez ügyben ismét eltért némileg a szélsőbaltól. Nem álltak az ellenzéki kisebbség indítványa mellé, s bár kifogásolták az intézkedésben alkalmazott módszert, általánosságban nem vonták kétségbe a kormányintézkedés jogosságát.141 A delegációkban való ellenzéki részvétel kérdésének megítélése már három frakcióra osztotta az ellenzéket. A vitában a balközép is meghasonlott: a Tiszacsoport vállalta, a Jókai-Keglevich szárny viszont elutasította a balközépi képviselők delegációs munkáját.14 2 A szélsőbal ellenben fel sem vetette a részvétel kérdését, s nem tette azt taktikai megfontolások tárgyává. Képviselői ugyanis eleve elutasították a közös ügyeket, így a delegáció intézményét is. A kérdés számukra nem a részvétel problematikájában, hanem magának az intézménynek a fennállásában rejlett.143 A szélsőbal önálló szervezete: a 48-as Párt 1867 folyamán a dualizmus ellenzéki táborán belül — mint azt a fentebbi ismertetés bemutatta — egyre markánsabban közéleti kifejezést nyertek a balközép és szélsőbal frakciók közötti ellentétek. A különbségek nem az (ellenzéki) politikai elvek terén jelentkeztek, hanem azok érvényesítési módját, taktikáját érintették. Az eltérő álláspontok a szélsőbal frakció különérkezleteiben, majd lazuló pártfegyelmében mutatkoztak. Nincs forrásunk arra nézve, hogy a szélsőbal tagjai meddig vettek részt a baloldali tanácskozásokon.14 4 Az 1868 áprilisában 139 a Magyar Újságban A két balközép címen, 1868. január 14-én megjelent cikk is úgy eleveníti fel az 1867. évi képviselőház baloldalának programját, mint „a balközép mult nyári programját" Magyar Újság, 1868. január 14. II. évf./10. sz. 140 Vö. Sebestény Sándor: „A hevesi ügy" 1867-1869. In: Századok, 1973/5-6. sz. 141 Böszörményi László mentelmi jogának kérdésében ugyanakkor s balközép a szélsőbal mellé állt. A sajtóügy kivizsgálására kiküldött bizottság jelentése elfogadásának névszerinti szavazásán a balközép jelenlévő képviselői nem-mel szavaztak. A sajtószabadság érvényesítésének kérdése azonos pártállásra vitte az ellenzék két árnyalatát. Magyar Újság, 1867. november 19. I. évf./191. sz. 142 A kérdéskör feldolgozására ld. Kozári Monika im. 1997. 143 „A magyar országgyűlés baloldalának nevezetes része végre berukkolt tehát a Beust-Deákpártnak győzelmes soraiba [ti. avval, hogy elfogadta a delegáció intézményét, valamint az abban való részvételt - Sz. Cs.]... A mit Tisza Kálmán és társai most tesznek, az nem egyéb, mint meghajlás a közös ügyek logikája előtt" - szól a szélsőbal véleménye. Magyar Újság, 1868. január 14. Π. évf./10. sz. 144 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora című munkája sem ad e kérdésről pontos információt. Leírása szerint a szélsőbal képviselői a Magyar Újság megalapítása után „még egy ideig rendesen
