Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
A 48-AS PÁRT MEGALAKULÁSA 541 egyidejűleg és párhuzamosan megjelenő balközépi és szélbalpárti programok, a szélsőbal új elnevezésének — 48-as Párt — feltüntetése azonban már mindenképpen kifejezték az ellenzék mérsékelt és függetlenségi irányzatának immár szervezeti különállását. A kiegyezés utáni időszak politikai életében a szélsőbal önálló politikai szervezetként működött tovább, megőrizve elveinek közjogi radikalizmusát. A társadalmi-politikai életben betöltött szerepe, ellenzéki pozíciójának értéke, kapcsolata a balközéppel változott ugyan (s ugyanez elmondható a többi politikai csoportosulásról is), a politikai intézményrendszer azonban még egy ideig (1875-ig) megőrizte a kiegyezés előtti pártstruktúrát. A fentiekben igyekeztem bemutatni a függetlenségi ellenzék pártja, a 48-as Párt megalakulásának folyamatát. A liberalizmus párt-értelmezéséből kiindulva azonban, tulajdonképpen, pártalakulásokról kellene beszélnünk, hiszen a honorácior-pártként működő szervezetek az egyéni országgyűlési képviselők parlamenti ciklusra alakuló, ideiglenes csoportjai voltak A vizsgált korszakban három évente sorra kerülő országgyűlési képviselőválasztásokon egyéni jelöltek indultak, egyéni programmal. A kortesbeszédek esetlegesen kaphattak ugyan pártszínezetet, a jelölt előző ülésszaki pártállását tükrözve, de gyakran szerepelt csupán jobbvagy baloldali megkülönböztetés14 5 (amely semmiféle kötelezettséget vagy garanciát nem jelentett a megalakulandó országgyűlésen elfoglalt pártállásra nézve). Sőt, előfordult, hogy a jelölt egyszerűen „szabadelvűként" jellemezte programját, amely végképp nélkülözte a pártorientációt.14 6 Mindez azt jelenti, hogy az újabb országgyűlési időszakok alkalmával a pártok mindegyike tulajdonképpen újraalakult. A 48-as Párt „alakulásaiból" az 1861-es, majd az 1865-67-es események tűnnek legfontosabbnak, mivel ebben az időszakban formálódtak a legmarkánsabban azok a törésvonalak, amelyeknek mentén a dualizmus kor pártjai meghatározták magukat. S ugyancsak ez az az időszak, amikor a függetlenségi ellenzék kilépett (balpárti) frakció szerepköréből, s a kor értelmezésének megfelelően a továbbiakban már politikai pártként funkcionált: „a párt nem államjogi, hanem politikai intézmény. A politikai pártok az államtest szervezetének nem tagjai, hanem a váltakozó csatározás és kiválásnak alávetett szabad csoportulatok, amelyek határozott érzelem és irányzat által közös politikai működésre egyesülvék. A pártok az állam- és jogrend körén belől a népéletben nyilatkozó politikai szellem különböző áramlatainak eredményei és képviselői."147 rész vettek a baloldal értekezletein". Vö. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora 1867-1918. Bp., 1934. I. köt. 29. 145 „nálunk a balpárt árnyalatra való tekintet nélkül alakúit, — mi nem ösmerünk sem szélső, sem közép balt — mi csak baloldalt ösmerünk általánosságban" - szól az 1869-es választások alkalmából kelt budai első választókerületi baloldali választók nevében fogalmazott levél. Kühnel Ignác levele Jókai Mórhoz. Buda, 1869. március 14. In: Jókai Mór levelezése Akadémiai Kiadó, Bp., 1975. II. köt. 214-215. 146 Természetesen egyes jelöltek esetében — az ismertebb politikusoknál — a köztudat pontosan tudatában volt az illető személy politikai orientáltságának, ám jó néhány jelölt (főleg olyan személyek, akik végül kiestek a választás rostáján) esetében eldönthetetlen a pártállás. 147 Az idézet Bluntschli-tól származik, akinek a politikai pártok elméletével foglalkozó művét Magyarországon 1872-ben publikálták. Vö. Bluntschli: A politikai pártok. Pest, 1872. 9.
