Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
A 48-AS PÁRT MEGALAKULÁSA 539 A szélsőbal, ellenzékiségében, továbbra is együtt haladt a balközéppel, azaz, a kiegyezéshez fűződő viszony általános megítélésében közösséget vállaltak, ám időről időre sor került a különbségek kihangsúlyozására. Az ellenzék két csoportja elkülönítésének gyakorlata egyébként nemcsak a szélsőbal képviselőcsoport részéről indított öndefiníciós szándékot reprezentálta, de hasonló megkülönböztetést tettek a közélet többi szereplői is. S bár ez utóbbi közegben továbbra is forgott az országgyűlési „balpárt", „baloldal" fogalma, ez, a kiegyezés utáni időszakot tekintve, az esetek többségében, a balközéppel azonosítható. 1867 júniusában megjelent „az 1867-dik évi képviselőház baloldalának programja".13 3 Az elnevezés, mivel nem tesz jelzőt „baloldal" szóhoz, joggal vonatkozhatna a baloldalra, mint az ellenzék összességére. Igaz ugyan, hogy ismeretlenek számunkra a program aláírói (ha voltak egyáltalán) vagy a programot jóváhagyó tanácskozás név szerinti résztvevői, ám a Magyar Újság reakciói egyértelműsítik, hogy ebben az esetben balközép párti programról van szó. A szélsőbal politikai napilapjának a program másodközlését kísérő kommentárja — „melynek tartalmát igen csekély pótlékkal, illetőleg módosítással, melyeket alkalmilag el fogunk mondani, magunk is aláírjuk"13 4 — szerint a szélsőbal képviselők nem vettek részt a programot elfogadó értekezleten. Az ígért véleményezés pedig, bár kimondja egyetértését a felállított alapelvekkel, távolságtartást tükröz. Teszi ezt a „mi és ők" szignifikáns megkülönböztetésével, valamint az elvek alkalmazását illető részletek kiegészítő jellegű módosításaival, illetve bírálatával.13 5 A szélsőbal vezércikk már rögtön a program első, annak elvi kereteit meghatározó pontjáról kijelenti, hogy „annak logikája ellenkezik a miénkkel".13 6 A program fogalmazói ugyanis, bár elégedetlenségüknek adnak hangot a kiegyezés, a közös ügyek rendszerével kapcsolatban, de törvényesnek tekintik az általa létrejött politikai rendszert, s ily módon elsőrendű feladatuknak a többség elérését, a rendszer hibáinak alkotmányos úton történő megváltoztatását, s addig is, az alkotmányosság feletti őrködést tartják. Evvel szemben a szélsőbal teljes elutasítással állt szembe a kiegyezéssel, az azt kodifikáló országgyűlés eljárásával: „nem kell arra várni bizonytalan ideig, hogy majd a gyakorlat is mutassa ki azon törvények veszélyes voltát".137 S bár kijelentették, hogy „egy országgyűlési kisebbség természetesen nem viheti keresztül az alkotmányos változtatást, valamint tettleges, erőszakos lépéseket sem tehet, ez önként értetik",138 a puszta negáción túl nem szolgáltak pragmatikus „harmadik utas" javaslattal. Mindez tulajdonképpen önmagában hordozta, s már ekkor 133 Hon, 1867. június 26. Közli: Deák Ferenc beszédei im. V kötet 129-132. 134 Magyar Újság, 1867. június 28. I. évf./72. sz. 135 „Mihelyt alkalmazásra kerül a dolog, a különbségek, az ellentétek azonnal föltünedeznek... De végre is, hogy van-e köztünk nagy távolság vagy nincs... ezt... csak akkor leendünk képesek biztosan megítélni, midőn a baloldali többség intentióit a különben helyes elvek alkalmazásának kérdéseiben is megismerni alkalmunk leend". A baloldal programmjához I. Magyar Újság, 1867. július 12. I. évf./83. sz. 136 A baloldal programmjához II. Magyar Újság, 1867. július 13. I. évf./84. sz. 137 Uo. 138 Uo.
