Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
538 SZABÓ CSILLA fejezték ki: már a fentebb ismertetett, ominózus értekezlet másnapján, 1867. február 23-án beadták első, különválást sugalló indítványukat az országgyűlés feloszlatásáról;12 2 1867. március 2-án indítvány a minisztériumok költségeinek állami kölcsönből történő fedezésére (közvetett adók helyett);12 3 1867. március 4-én indítvány az újoncozás megtagadására;12 4 1867. március 9-én indítvány a közösügyi bizottság többségi véleménye ellen.12 5 A javaslatok megfogalmazásának erőforrásai a törvénytelenül (megkoronázatlanul) uralkodó király, a törvénytelenül (törvényhatóságok hiányában) működő parlament és kormány, a nyilvánosság, a közvélemény kizárása a politikai döntésekből indokaira alapultak. Céljuk pedig: nyomást gyakorolni a képviselőház többségére e „törvénytelenségek" megszüntetése érdekében, illetve felhívni rájuk a közvélemény figyelmét. Ez utóbbit támogatta az 1867 áprilisától megjelenő pártlap, a Magyar Újság, amely éles és tántoríthatatlan kiegyezés-ellenességével hozott új színfoltot a hazai sajtóéletbe.12 6 A szélsőbaloldali beteijesztések sorsa a sikertelenség lett, akcióik sorra kudarcba fulladtak. (A javaslatok többsége még napirendi tárgyalásra sem került.) Képviselőik azonban nem adták fel a függetlenségi elvek melletti küzdelmet. Ha kellett, kivonultak az ülésteremből,12 7 s ha kellett —jobb híján — a Balpárt mellé álltak.128 Sőt, 1867. március 27-én önálló törvényjavaslatot terjesztettek elő a honvédsegélyezésről.12 9 Utolsó erőfeszítésük a kiegyezés megakadályozására, egyben „eddigi munkálkodásuk betetőzése"13 0 a koronázás elhalasztását indítványozó javaslatukban öltött testet 1867. június 4-én.13 1 1867. június 8-án Ferenc Józsefet Magyarország és társországai királyává koronázták, június 28-án pedig, az immár törvényes uralkodó szentesítette a kiegyezési törvényt. A koronázási ceremóniát a szélsőbal „hét vezére" (Csanády Sándor, Kállay Ödön, László Imre, Madarász József, Patay István, Vállyi János, Vidats János), politikai elveinek demonstrációjaként, távolmaradásával utasította el.13 2 Az indítványt 13 szélsőbaloldali képviselő írta alá. Képviselőházi Irományok 1865-68. II. kötet, 58-59. 123 Az indítványt 5 szélsőbaloldali képviselő terjesztette be. Képviselőházi Napló 1865-68. III. kötet, XCVI. oü. 197, 199-200. 124 Az indítványt 9 szélsőbaloldali képviselő írta alá. Képviselőházi Napló 1865-68. Ill.kötet, XCVIII. oü. 235. 126 Az indítványt 11 szélsőbaloldali képviselő írta alá. Képviselőházi Irományok 1865-68. II. kötet, CII. oü. 102-103. 126 A lap szerkesztője Böszörményi László szélsőbaloldali képviselő lett. 127 Amikor a képviselőház 1867. március 30-án döntött a beterjesztett határozati javaslatokról (1. 67-es bizottság jelentése; 2. 67-es bizottság kisebbségi különvéleménye; 3. szélsőbaloldali indítvány), s a szavazáskor a többség elfogadta a bizottsági jelentést, a szélsőbal kivonult az ülésteremből. Vö. Sebestény Sándor im. 102-103. 128 A 67-es bizottság javaslatának vitájában a szélsőbal a Balpárt kisebbségi véleménye mögé állt. Vö. Böszörményi László felszólalása a képviselőházban 1867. május 27. Képviselőházi Napló 1865-68. IV kötet, CXXVII. oü. 199. 129 A törvényjavaslatot 16 képviselő terjeztette be. Képviselőházi Irományok 1865-68. Π. kötet, 111-113. 130 Madarász József felszólalása a képviselőházban 1867. június 4. Képviselőházi Napló 1865-68. IV kötet, CXXXIII. oü. 241. 131 Az indítványt 14 képviselő írta alá. Képviselőházi Napló 1865-68. IV kötet, CXXXIII. oü. 241. 132 Vasárnapi Újság, 1913. június 8. 60. évf./23. sz.; Csiky Sándor naplója. Idézi: Sebestény Sándor im. 103.; Vö. Szakács Margit: A „cinkotai magyarok". In: Folia Archaeologica XVI. Bp., 1964. 257.
