Századok – 1999
Tanulmányok - Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309) I/41
50 KRISTÓ GYULA a 4.-en szerepel a listán Rátót Miklós, akinek politikai előéletéről nincsenek adataink. Sajátságos, hogy Dezső és Miklós fiai sem jeleskedtek a közéletben. A Rátótok nemzetségéből tehát 1308-ig nem kevesebb, mint hat személy került be (többségük László kiszolgálása után) Károly udvarába. Ha az élre nem is tudtak ekkor még törni, de — főleg Domokos és Loránd révén — több alkalommal „dobogós helyhez" jutottak az udvari hierarchiában. Mindenesetre a legnépesebb nagyúri klánt Károly oldalán a 14. század első évtizedének vége felé a Rátótok alkották. Nyilván további ígéretes előrehaladásukat hátrányosan érintette, hogy az évtized végét hatból már csak hárman érték meg: Domokos, László és Kakas, s közülük is az utóbbi 1312-ben a rozgonyi csatában Károly király oldalán harcolva életét vesztette.55 Általában véve igaz, hogy a 14. század elején a Rátótok közül az elitben szereplőknek csak az unokái és még későbbi leszármazottai (déd- és ükunokái) jutottak újra politikai szerephez. Az 1307-ben László oldalán feltűnt előkelők közül szintén László egykori táborából érkezett Ákos István és Csák János. Ákos István apja, Ernye, homo novusnak számított a 13. század közepén a bárók között,5 6 az általa megszerzett birtokokkal és kivívott tekintéllyel István jól sáfárkodott. III. András alatt 1293-1295 között királynéi tárnokmester, 1298-1300 között pedig királyi országbíró volt.57 1303. évi okleveles adat szerint István nádor és fiai azok oldalára álltak, akik III. Andrásnak — Szent István király nemzetsége utolsó aranyágacskájának — a halála után Vencel cseh király fiát választották királlyá, és a család egy követtel képviseltette magát a László királyért indult küldöttségben.58 Ennek a ténynek, a Lászlóhoz történt csatlakozásnak egykorú emléke is maradt, hiszen 1301-ben László utasította a jászói konventet, hogy István nádor kérésére végezzen el egy Borsod megyei birtokán határjárást.5 9 István nádori címét a méltóság devalválódásának jeleként kell értékelnünk. (A nádori cím azonban nem jutott olyan mélyre, hogy egy megye feletti uralom kifejezésére szolgált volna, ezért a Stephanus palatínus de Borsod kifejezés alapján Istvánt aligha borsodi nádornak kell értelmeznünk,6 0 hanem borsodi István nádorként. Figyelmet keltő, hogy azok, akik a 14. század első éveiben magukat nádornak nevezték, többségükben már a 13. század végén betöltötték hosszabb-rövidebb ideig a nádorságot, így Aba Amadé, Csák Máté, Héder (Kőszegi) János, Péc Apor, Rátót Loránd; esetükben tehát az egykori cím uzurpálásáról is szó lehet. Ákos István viszont 1301 előtt nem volt nádor, miként Borsa Kopasz sem, az ő nádori címük tehát más eredetű. Mivel Ákos Istvánt László már 1301-ben nádornak nevezte, könnyen meglehet, hogy az új király őt tekintette a nádornak.) Kétségtelen, hogy a diósgyőri menyegző idején, 1303. február 26-án Ákos István még László király híve.61 Mivel István nem válogatott a módszerekben, ha birtokai gyarapításáról volt szó, az egri káptalan bepanaszolta őt László királynál, aki 1303. május 5-én kelt oklevelében intette a nádort, hogy hagyjon fel a földfoglalással, s mivel az egyházak és birtokaik királyi oltalom alatt vannak, 55 SRH. I. 489. 56 Kis Péter·. „A király hü bárója" (Ákos nembeli Ernye pályafutása). Fons 2 (1995) 305. 57 Kis Péter. Ákos nembeli István. Egy magyar előkelő életútja a 13-14. század fordulóján. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter. Bp., 1998. 60. 58 Anjou-okit. I. 358. szám. 59 Uo. I. 94. szám. 60 Vö. Kis Péter: az 57. jegyzetben i. m. 61-62. 61 Anjou-okit. I. 358. szám.
