Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
A 48-AS PÁRT MEGALAKULÁSA 525 szélsőbal is teljes egyetértéssel sorakozott fel.3 0 Azonban csalódniuk kellett. A párt mérsékelt frakciója ugyanis,3 1 tudatában saját pártja képviselőházi többségének — ugyanakkor nem kívánva vállalni a felelősséget az országgyűlés feloszlatásáért —, mint ismeretes, önleszavaztatási manővert hajtott végre,3 2 amelynek következtében Deák felirati javaslata három szavazatnyi többséget kapott. Az engedékeny politika kompenzációt kívánt a szélsőballal szemben, s ezért engedtek teret Várady radikális módosítványának. A felirati pártiak viszont nem voltak hajlandóak asszisztálni az ellenpárt belső frakcióharcához, illetve ilyen árat fizetni a kompromisszumért: kivonultak a szavazásról. A határozatiak belső kiegyenlítésre törekvő politikája igen törékenynek bizonyult. 1861. jűnius 30-án királyi leirat utasította vissza a trónutódlási kifogásokat és szólította fel a parlamentet elfogadható felirat felterjesztésére. Az uralkodói reakció végképp eldöntötte a határozati párton belüli erőviszonyokat, megerősítve a mérsékeltek vezető szerepét, amely viszont rögtön kiváltotta a szélsőbal még határozottabb frakciózását. „A határozati párt desorganisálva, különféle elemeire látszék felolvadni; a mérsékeltek állása szilárdult, a túlzóké tarthatlan lett" - szól Kecskeméthy Aurél korabeli helyzetelemzése.3 3 1861. július 21-én Ferenc József elutasító leiratot küldött a magyar parlamentnek, megtagadva a képviselők által elfogadott felirat kívánalmait. A korona konzervatív, abszolutisztikus álláspontja további mozgásokat idézett elő a képviselőház politikai csoportosulásaiban. Hiszen, miután az uralkodó még a lehető legmérsékeltebb liberális alternatíva elől is elzárkózott, politikailag értelmetlenné vált egy radikálisabb javaslat megfogalmazása. A felirati és határozati párt között ekkor újra felvetődött az egyeztetés gondolata. A két párt képviselőinek azonos arányú részvételével 16 tagú bizottságot választottak, hogy „közösen tanácskozzanak a teendőkről", s „megállapodásai a képviselőház zárt ülése elé terjesztessenek, a hol egyszerű szavazással döntsenek javaslatuk fölött és az országos ülésben a kisebbség vesse magát alá a többségnek".34 A bizottságban a nyolc határozati képviselő között két szélsőbaloldali, Kállay Ödön és Várady Gábor is helyet kapott. Tagságuk döntően befolyásolta az egyeztető tárgyalások kimenetelét. A-mikor ugyanis Deák Ferenc feltette a kérdést, hogy amennyiben a zárt ülésen a képviselők többsége a feliratot fogadja el, a határozatiak elállnak-e a továbbiakban a különvéleménytől, Kállay Ödön határozott „nem"-el felelt. Kállay így egyelőre kihúzta a talajt az egyezségi kísérlet alól, s a pártok ismét külön-külön láttak hozzá indítványaik kidolgozásához.35 A szélsőbal azonban teljesen ki akarta zárni 30 A határozati indítvány kidolgozására választott 5 tagú bizottságnak szélsőbaloldali tagja is volt, Madarász József személyében. Vo. Szabad György·. Forradalom és kiegyezés válaszútján im. 1967. 450. 31 A mérsékeltek támogatói a Határozati Párt nagybirtokos, arisztokrata körei voltak. 32 A Határozati Párt mérsékelt frakciója több pártbéli képviselőt — fenyegetéssel, emigrációs utasításra való hivatkozással — rávett arra, hogy ne jelenjen meg a szavazás napján. A váratlanul mégis felbukkanó képviselőket az ülésterem ajtajából küldték haza. VÖ. Podmaniczky Frigyes·. Naplótöredékek 1824-1887. III. kötet. Bp., 1888. 115.; Szabad György 1867. im. 516-522. 33 Kecskeméthy Aurél im. 167. 34 Deák Ferenc beszédei III. kötet im. 202-203. 35 Uo.
