Századok – 1999

Tanulmányok - Csapó Csaba: Csendőrség és közigazgatás (1881–1914) III/497

506 CSAPÓ CSABA Az 1881-es csendőrségi törvény megszavazásakor tehát kiinduló helyzetként egy már létező községi rendőrségi szervezettel és az azt kiegészítő csendőrség felállításával számoltak és ennek megfelelően kezdték meg a csendőrségi őrsök elhelyezésével kapcsolatos tárgyalásokat. Az elsőként megszervezésre kerülő II. sz. /szegedi/ csendőr-parancsnokság területére 3 szárnyat, 6 szakaszt és 139 őrsöt terveztek. Az elképzelés szerint minden megye székhelyén egy tiszti parancsnokságot helyeztek el, hogy a közbiztonsági ügyekben a közigazgatás vezetőivel közvetlen kapcsolatot építhessenek ki. A városokban történő elhelyezés elvei a későbbiekben sem változtak, annak ellenére, hogy az 1882. évi X. tc. következtében törvényhatósági jogú városok területén a csendőrség „rendes" szolgálatot nem teljesíthetett. Az úgynevezett városi őrsök felügyeleti területét a városokon kívül jelölték ki.3

7 A Belügyminisztériumban elkészítették az őrsök elhelyezésének és létszámának tervét, majd utasították a megyéket, hogy az elképzelést véleményezzék. Irányelvként figyelembe kellett venniük, hogy őrs legyen elhelyezve: 1. minden járási szolgabíróság székhelyén; 2. minden királyi járásbíróság székhelyén, amely a szolgabírói székhelytől jelentős távolságra található; 3. minden „szabad királyi városban" abból a célból is, hogy a várossal szomszédos községeket is felügyelhessék; 4. bányatelepek székhelyén; 5. vasúti és más közlekedési csomópontokban, valamint a fontosabb határátkelőhelyeken, hágóknál stb.; 6. minden szakaszparancsnokság székhelyén; 7. az őrsök egymástól való távolsága lehetőleg ne haladja meg a 23-24 km-t.3

8 A megyék által tett változtatási javaslatokat csak rendkívül indokolt esetben fogadták el, viszont gyakrabban előfordult, hogy a kijelölt községben egyszerűen nem találtak bérletre alkalmas épületet. A csendőrségi törvény előírásainak megfelelően lehetőség szerint alkalmazniuk kellett a korábbi közbiztonsági közegeket és ehhez szintén igénybe vették a megyék segítségét. Nekik kellett biztosítaniuk a központilag meghatározott létszámot, ezért pl. Temesben 58, Torontálban 56, Krassó-Szörényben 80 fő csendbiztos és pandúr átvételére adtak lehetőséget.3

9

Az őrsök elhelyezése és a legénységi létszám kiegészítése a III—VI. sz. csendőrkerületek felállításakor a Szegeden már bevált módszer szerint történt. A működés megkezdésekor — sőt Erdélyben már korábban is — nyilvánvalóvá vált, hogy a községi rendőrségekkel kapcsolatos elvárások illuzórikusaknak bizonyultak, a falvaknak, de sokszor még a rendezett tanácsú városoknak sem volt erre anyagi lehetőségük. Ebből következően a helyi szervek rászorultak arra, hogy a csendőrséget gyakran, sőt sok helyen állandóan olyan intézkedésekre kérjék-utasítsák, amelyeket a törvények szerint nekik kellett volna megoldaniuk. 37

MOL BM Κ 150 893. 38

MOL BM Κ 150 985. 39

MOL BM Κ 150 893. 1881 III. 11/a. 8131. sz. 1882. III. 11/b. 13061. sz. 1881. III. 11/a. 10420. sz.