Századok – 1999

Tanulmányok - Csapó Csaba: Csendőrség és közigazgatás (1881–1914) III/497

CSENDŐRSÉG ÉS KÖZIGAZGATÁS (1881-1914) 507 A belügyminiszter a hatásköri összeütközések elhárítására ezért már 1883. szeptemberében egy rendelet kiadására kényszerült, amiben elhatárolta a csendőrség és a helyi rendőrségek működési körét.4

0

Az intézkedés azonban semmilyen következménnyel nem járt, amit egy októberben kelt jelentés is bizonyít: „Napirenden van, hogy a hatóságok a közbiztonsági szolgálat rovására gyakori helytelen felhívások által olyankor is igénybe veszik a csendőrség szolgálatát, amidőn ezt tenni egy részt nem jogosultali, de másrészt a kért szolgálatot nekik volna szoros kötelességük teljesíteni... a szolgabírák... az ily felhívások kötelességszerű felügyeletével és ellenőrzésével mit sem törődnek, sőt... a községi elöljáróságokat gyakorta jogtalanul felhatalmazzák adó — cselédek elfogatása — szerződött napszámosok munkába állítása - a jövedék ellenőrzése stb. ... ügyekben ... csendőrségi segédletet igénybe venni."4

1

Előfordult, hogy a vadházasságban élőket kellett szétválasztaniuk, fiatalokat hitoktatásra kísérniük.4

2

Rendkívül sok panasz volt a bíróságok működésével kapcsolatban is. A csendőrkerületi parancsnokságok panaszai nemcsak a szabályozással éles ellentétben álló mindennapi követelmények miatt, hanem a rendelkezésre álló legénységi állomány alacsony létszáma miatt is érthetőek. A felszólítások nagy száma ugyanis sok helyen egyszerűen lehetetlenné tette a tényleges szolgálatok olyan mérvű teljesítését, amit esetleg a közbiztonsági zavarok szükségessé tettek volna. A közigazgatási hatóságok kényszerhelyzetéről akkor kaphatunk pontos képet, ha hosszabban idézzük Sáros megye alispánjának 1886-ban kelt jelentését, amelynek szokatlanul őszinte hangneme méltán váltott ki megütközést a Belügyminisztérium tisztviselői karából. Az irat nemcsak a közbiztonság, hanem egy átlagosnak tekinthető megye közigazgatásának rendkívül fontos kordokumentuma is. „Ismételten volt alkalmam magas tudomására hozni, hogy a szükséges szellemi és anyagi erő hiányában megyénk területén a községi szervezés csak alakilag van keresztül vive. Meg van választva az átlag alig 10 Ft fizetéssel díjazott nagy részt írástudatlan községi bíró - egy két Ft-tal díjazott albíró s többnyire fizetés nélküli 2. hittes, két nagy község jegyzőjén kívül 376 község részére 32 körjegyző, kik azonban községi elöljárósági tagoknak nem tekinthetők, mert úgy szólván kizárólag az adó ügyekkel vannak elfoglalva. Ezekből áll a községi elöljáróság s egyúttal ők a helyi rendőrség is..." A rendészeti működés végrehajtásával kapcsolatban pedig a következő példával él: „írásban tétetik panasz, hogy χ faluban a cseléd megszökött s y faluban van. A járásbeli szolgabíró y község bírájának hasztalan írna postán, mert a községben posta nem lévén, jó ha minden hónapban egyszer elhozzák a falu leveleit — ír tehát a körjegyzőnek, ki azonban az adó összeírás vagy adó behajtás vagy adó végrehajtás körútját téve csak vasárnap érkezik haza — s miután küldönczczel nem rendelkezik — adandó legelső alkalommal átküldi a bírónak a szolgabírói rendeletet. A buzgó bíró azonnal felkeresi a szökött cselédet — ez által azonban 40

MRT 1883. 1291. 41

MOL BM Κ 150 1462. 1886.VII.3. 27932. sz. 42

MOL BM Κ 150 1124. 1883. VII.l. 19817. sz.