Századok – 1999

Tanulmányok - Csapó Csaba: Csendőrség és közigazgatás (1881–1914) III/497

CSENDŐRSÉG ÉS KÖZIGAZGATÁS (1881-1914) 499 már a közigazgatási bizottság a tagjává vált állami rendőrkapitány mellett is ha­tást gyakorolhatott a rendőrség működésére. Vidéken a szabályozás másként rendelkezett. A közbiztonság megyei vezetői, a csendbiztosok nem lettek tagjai a közigazgatási bizottságnak. A karhatalom .alkalmazását változatlanul az alispán rendelhette el és a közigazgatási bizottság csak arra adhatott utasítást, hogy alispáni minőségében megfelelő utasításokkal lássa el a csendbiztost, vagy a pandúrokat helyezze készenlétbe. Ebből követke­zően a közigazgatási bizottság esetleges működésképtelensége nem volt kihatással a megyei közbiztonság mikénti alakulására. Ez a helyzet 1881-ig, a csendőrség felállításáig nem változott. A budapesti rendőrség jogállását véglegesen rendező 1881. évi XXI. tc. a közigazgatási bizottsági törvény előírásait lényegében nem változtatta meg. A fő­városi rendőrség tagjainak büntetőjogi és anyagi felelősségét — eltérően a csen­dőrségétől — továbbra is csak a polgári bíróságok állapíthatták meg.1 0 A csendőrséget illetően a szabályozás a kezdetektől — 1849-től — más el­veket követett, mint a polgári hatóságoknak alárendelt rendvédelmi szervek ese­tében Ebben az esetben nem egyértelmű alá-fölérendeltségi viszonyról volt szó, hanem a — részben katonai — közigazgatás két olyan ágazatáról, amelyek csak együttesen végezhetik hatékonyan a feladataikat. Ebből következően a cs. kir. csendőrségnek kiépítésétől szoros kapcsolatot kellett kialakítania a közigazgatás különböző szintű vezetőivel, mert ezek segítsége nélkül szolgálatát eredményesen nem láthatta el. Ezért az 1850-ben kibocsátott törvény is meglehetősen pontosan meghatározta azokat a feladatokat és lehetőségeket amelyeket a polgári hatósá­goknak be kellett tartaniuk: a helytartó, a főügyész, a közrendészeti, igazságügyi vagy pénzügyi igazgatás vezetői az ezredparancsnokságig, a kerületi elnök, a me­gyei törvényszék, az ügyész és a városkapitány a szárnyparancsnokságig, a járás­kapitány és a járási bíróság pedig a csapatparancsnokságig bezárólag küldhetett a csendőrségi alakulatoknak felhívást. A közigazgatás alsó szintjét jelentő járásbíró ás polgármester ezt legfeljebb a tizedalj- és az őrsparancsnokságnál tehette meg.1 1 Ezeknek az írásban kiadott utasításoknak a csendőrök kötelesek voltak e­leget tenni, bár a végrehajtás módjába sem a katonai, sem a polgári hatóságoknak nem volt beleszólásuk. A községi elöljáróság ugyanakkor a csendőrséget minden szolgálati eljárásában köteles volt támogatni, mert ellenkező esetben szigorúan felelősségre vonhatták. Az 1850-es évek elején a kapcsolat az egyik fél oldaláról sem lehetett problé­mamentes. aminek politikai és szokásjogi okai egyaránt voltak. A közigazgatás — akkor még tisztán magyarnak tekinthető — tisztviselői nehezen fogadták el azt, hogy a pandúrokkal szembeni teljhatalmukat egy velük egyenrangú szervezettel váltották fel és emellett még elevenen élt a levert szabadságharc emléke. A zsandárság — katonai jellegéből következő — kíméletlensége a helyzetet még tovább rontotta. A katonaviselt, rendhez és fegyelemhez szokott osztrák csendőrök ugyanakkor nem értették a szokásaihoz mereven ragaszkodó magyar közigazgatás működési me-10 Magyal- Törvénytár 1881. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 108. 11 Allgemeines Reichs-Gesetz- und Regierungsblatt für das Kaiserthum Oesterreich. 1850. XII. 215-216.

Next

/
Thumbnails
Contents